Sorozatunkat - link , link és link - folytatva:
- Az egyik nyári alkalommal a fogyatékkal élő és az egyébként egészséges fiatalok foglalkozása tudatosan azonos időpontban, közös térben zajlik. Ilyenkor kikerülhetetlenek bizonyos kérdések, szánakozó, sajnálkozó pillantások. Elhatárolódás - pl. "Én ide, ilyenek közé nem hozom a gyerekem!" - viszont nem fordult elő eddig sem szülő, sem gyerek részéről. Valószínűsítem, hogy hazafelé vagy strandra menet azért szóba kerülnek, de a tapasztalat alapján a következő héten ismét visszatérnek a könyvtárba.
Vannak zenés, bábos rendezvényeink, amelyeken jelzem az előadóknak és a többi gyerek kísérő tanárainak, hogy a közönségben fogyatékkal élő fiatalok is lesznek. A fogadtatás ilyen esetekben is pozitív volt.
A könyvtáros és egyéb munkakört betöltő kollégák körében elfogadott és megszokott ez a tevékenység, amit folytatok. Kezdettől támogattak, és tudomásul vették, hogy ők is a könyvtár használói. Közismert, hogy a péntek délelőtt a "máltaisok" napja. Bár közvetlenül nem kerülnek velük kapcsolatba, igyekszem sok pozitívumot közvetíteni munkatársaim felé. Az intézményben az egyenlő bánásmód elve, szemlélete érvényesül.
Pozitív társadalmi hatása, hogy más egyesületek, közösségek is betérnek, pl. a látássérültek vagy a mozgáskorlátozottak egyesülete. A város is elfogadta, ebbéli munkánkat. A hozadék pedig az intézmény, és közvetetten a város megbecsülése, elismerése. (Laki Judit igazgató, szervező, mentor)