Válasszuk külön a könyveket és a velük kapcsolatos szolgáltatásokat, és ezt hívjuk Könyvtárnak, a többit pedig Egyetemi Kutatószolgálatnak. Ez a megoldás nem marketingfogás, hanem teljesen új szemléletről van szó. Ezután az új felfogásból következő -- első látásra mellbe vágónak tűnő -- teendőket veszi sorra a tanulmány:
- centralizálni kell a könyveket és a tereket a használók számára,
- az egyetem más tereiben is szolgáltatni kell (kollégiumokban, diákszövetségben stb.),
- kevesebb könyvet kell beszerezni (kivételt képez a különgyűjtemények gyarapítása), azokat is igény szerint;
- törekedni kell a forrásmegosztásra, és a katalogizálók felszabaduló kapacitását a szolgáltatásokra kell fordítani,
- nem érdemes olyan könyveket kérni könyvtárközi kölcsönzésben, amelyek a gyűjtőkörbe tartoznak: ezeket az Amazontól kell megrendelni (hamarabb jut hozzá az olvasó is),
- nem kell nyomtatott folyóiratokra előfizetni,
- az információforrásokat ne a megszokott ('barokkos') alapossággal tárják fel,
- át kell dolgozni a könyvtár honlapját,
- olyan munkatársakat kell toborozni, akik képesek ebben az új környezetben dolgozni,
- javítani kell a feladatok elvégzéséért vállalt egyéni felelősséget (természetesen a célok és a feladatok világos megfogalmazása mellett). - F: Könyvtár vagy információszolgáltatás? Hogyan biztosíthatják az egyetemi könyvtárak a túlélésüket? Gondolatok egy OCLC-felmérés kapcsán / ref.: Murányi F., In: Könyvtári Figyelő, 2008/4.