Nem minden könyvtáros halk szavú entellektüel. Volt köztük forradalmár, szoknyavadász és tudós is, akik közül nem biztos, hogy mindet szívesen megölelnénk.
Március 1-jén a világ könyvszerető közössége a könyvtárosokat ünnepli az Ölelj meg egy könyvtárost nemzetközi világnapon. Bár Casanova nem a katalóguscédulák rendezgetéséről vált híressé, és J. Edgar Hoover esetében sem a csendes olvasótermek jutnak először eszünkbe, összegyűjtöttünk nyolc híres személyt, akik egykor könyvtárban dolgoztak - még ha ma már nem is mindegyiküket ölelnénk meg örömmel.

Giacomo Casanova (1725-1798) nevét hallva keveseknek jutna eszébe a könyvtárosi hivatás. Bár fiatalon papnak készült, az olasz kalandor végül egészen másfajta passziók felé fordult: utazgatott, párbajozott, kémkedett, volt diplomata, és a női szívek mellett Európa szalonjait is meghódította, miközben világraszóló botrányokat hagyott maga után. Élete vége felé azonban, amikor csábereje megkopott, egy cseh kastély könyvtárába száműzte magát. Waldstein gróf duxi kastélyában könyvtárosként dolgozott, ami egy kevésbé izgalmas, ám annál termékenyebb korszakot jelentett a számára. Hiszen könyvtárosként nemcsak a poros köteteket rendezgette, de intellektuálisan is aktív maradt: pamfleteket, sci-fi-regényt, matematikai értekezéseket írt, és még az Iliász fordítását is elkészítette velencei nyelvre. De itt írta meg híres memoárját, az Életem történetét is, amelyben nemcsak pikáns kalandjait örökítette meg, hanem egy letűnt korszak szellemi életének részleteit is.

A forráslinken még: Benjamin Franklin, az államalapító könyvtáros; Melvil Dewey minden könyvet a helyére tett, Mao Ce-tung, a segédkönyvtárosból lett diktátor; J. Edgar Hoover, aki a gyanúsítottakat is úgy katalogizálta, mint a könyveket; Jorge Luis Borges, a vak könyvtáros; Hamvas Bélát még a polcok közül is száműzték; Nemere István, az utolérhetetlen könyvtáros.