Régi adósságát törlesztette a Szabó Ervin Könyvtár, amikor tavaly egységesítette rendszerét. Minden olajozottabban működik, ha az információ bárhonnan elérhető, gondoljunk csak arra, hogy mennyivel egyszerűbb lenne a hivatalos ügyintézés, ha nem kéne öt ügyfélszolgálatra ellátogatni a szükséges iratok beszerzéséhez: odaállnánk egy ablakhoz, és az ügyintéző látna mindent, amire szüksége van. Ellenpéldaként ma előfordul olyan eset, hogy egyetlen hivatalon belül három-négy ablakhoz kell odaállnunk, mert még irodán belül sem tudják összehangolni a munkát. A könyvtár viszont lépett egyet a 21. századba, így most már bármelyik tagkönyvtárba lép be az ember, a munkatársak le tudják hívni az ügyfél adatait. Például, hogy van-e tartozása. Ez történt egyik olvasónkkal is, akivel egy külső kerületben közölték egyből a beiratkozás után, hogy a központi könyvtárnak lóg 500 forinttal még 2006-ról. Olvasónk ugyan nem emlékezett az esetre, és erősen vitatta magában a követelés jogosságát, de szüksége lett volna a könyvre, ezért úgy gondolta, rendezi a tartozást. Amíg ugyanis nem fizet, a tagkönyvtárakban sem vehet ki könyvet. Ekkor jött a csavar a történetben, ugyanis kiderült, hogy bár az összes kerületben látszik a tartozás, azt -- egységes rendszer ide vagy oda -- csak a központban lehet rendezni. Ha tehát szüksége van a könyvekre, utazzon a városba, rendezze a tartozást, utazzon vissza, és vigye, ami jár. Talán érdemes lenne még egy kicsit csiszolni a rendszeren, mert ez így nem tűnik túlságosan felhasználóbarátnak. - F: máj. 7.