Nem fogadjuk egyenrangú partnerként mások tapasztalatait - szaknyelven: episztemikus igazságtalanság. Két esete van:
A hátrányos helyzetű csoportok képviselőinek
- lehetősége sincs a megnyilvánulásra (testimonial)
- elmondhatják ugyan észrevételüket, de azt a befogadók átcsomagolják (hermeneutikai).
Nemes László filozófus Új Egyenlőség podcastjában link idézi a 2007-ben megjelent Episztemikus igazságtalanság könyvet (Miranda Fricker: Epistemic Injustice: Power and the Ethics of Knowing).

De hogyan szenvedik el és alkalmazzák a könyvtárosok? Nézzünk néhány empirikus példát.
Alkalmazzák:
- a könyvtári rendezvények döntően az írni-olvasni jól tudókat célozzák
- a könyvtári felmérések döntően a könyvtárhasználókat célozzák.
Elszenvedik:
- a társadalomban alacsony státuszú könyvtárosok érdekérvényesítő képessége is alacsonyabb. (MG)

Schmöltz Margit: - A könyvtárak szeretik magukat a "kultúra templomaként" definiálni, amibe sokszor nem férnek bele a hátrányos helyzetű csoportok. Mégis hogy nézne ki, ha egy hajléktalan ülne a fotelbe? Mit kezdjenek egy kétségkívül büdös olvasóval? - ilyen és ehhez hasonló kérdések merülhetnek fel.
Gyakran eszébe sem jut a könyvtáraknak, hogy az alacsony végzettségűeket, a képzetleneket csábítsa, nekik kínáljon programot, segítséget - hogy így később olvasnivalót is kínálhasson. Ha mégis, akkor nem a valós igények felméréséből indulnak ki. Főleg kis, vidéki könyvtárakra jellemző, hogy afféle értelmiségi privilégiumként kezelik a könyvtárlátogatást. De a leendő, megcélzott olvasó sem tudja, hogy mit is kezdhetne ő a könyvtárban... Nagy kérdés, kinek is kell kitalálnia a jó megoldást: legyen a könyvtárosok innovációja az a program, ami "bevonzza" a látogatókat, vagy a megcélzott rétegek javasoljanak (kérdés, képesek-e rá...)?

A könyvtárosokat ért episztemikus igazságtalanságok legtöbbje szerintem a fizetésből, az anyagi megbecsülésből fakad. Ennyiért?- teszik fel a kérdést, teljesen jogosan. Mindezek mellett az ugyancsak alacsony fizetésű ápolónőket, óvónőket például megbecsülik. Hogy van-e lehetősége a könyvtárosoknak artikulálni véleményüket, definiálni helyüket és szerepüket a társadalomban? Szerintem van. Megtörténik-e? Csak elvétve. Van például sztárpszichológus, sztárszakács, már sztárpedagógus is... Várom, mikor és ki lesz az első sztárkönyvtáros?