Talán túl erős, patetikus a Nyilas Misitől vett parafrázis. Ám nem feltétlenül alaptalan. Móricz regényében a fiú úgy ment a debreceni kollégiumba, mintha istenek közé érkeznék. Felettébb büszke volt arra, hogy debreceni diák lehet. Ki is mondta, mennyire büszke. Ahogy néhány éve Paszternák Ádám is. -- Aztán a debreceni kollégium kitartó munkával elérte, hogy Nyilas Misi hányjon az egésztől. -- Pedig lélegzetelállító volt, amikor Takács Danival, Kardos Andrissal hetente jelentek meg olyan elképzelésekkel (pl.: link ), referátumokkal, amelyek alapjában gondolták újra a könyvtár- és információügyet. Ádám az év fiatal könyvtárosa lett, amellett hogy sok tapasztalt kollégát is magával ragadott lelkesedésével. Amikor így szerzett tőkéjét használni is gondolta link , az MKE korifeusa már nem foghatta a dolgot. A kegyelmi idő elmúlt, a szakma tovább süllyedt, a látogatószámokkal, a könyvtári költségvetéssel és még sok mással együtt. Most hétfőtől már Ádám sem könyvtáros, ahogyan Andris is hátat fordított a szakmának -- érthető okokból. Végülis megváltás, ha sikerül kilépni a rendszerből. (A legtöbb kollégának nem sikerül, ugyanis a rendszer maga piacképtelenné teszi, amortizálja kb. másfél év alatt az oda bekerülteket.) Kontraszelekció (a szakemberek kiválasztása az ismeretek, tudás, intuíció ellenében történik) -- idézhetjük fel. Ismét tapasztaltabban lettünk. Biztató mindezek mellett azonban, hogy Ádám új munkahelyén jobban megtalálhatja anyagi és szellemi számítását. (MG)
(A KIT évekkel ezelőtt sorozatot közölt a könyvtár világából kilépett egykori munkatársak tapasztalatairól.)