-- Az előadás visszaadta a hitemet abban, hogy lehetséges ma korszerű könyvtár és információs központ. Illetve: -- Számomra nem vonzó a könyvtár internet irányába történő elmozdulása, meg kell őrizni az olvasás tekintélyét. -- Mindkét kijelentés elhangzott a MKE Műszaki Könyvtáros Szekció múlt csütörtöki konferenciáján (Vállalati könyvtárak tegnap és ma). Ha a két szemlélet nem is zárja ki teljesen egymást, markánsan megfogalmazza az információs és könyvtári szolgáltatás túlélését vagy bukását. Az első kijelentés egy kiszervezett (azaz a vállalat szervezetén kívülre került) információs központ és könyvtár teljesítményére vonatkozott, melynek szolgáltatási volumene az utóbbi három évben 20%-kal növekedett (pl. 120 féle elektronikus hírlevelet küld ki), emellett terjeszkedik: más vállalat tudásmenedzsment- és könyvtári részlegét is működteti. A második kijelentés egy erőforrásaiban megfogyatkozott, háromról egy főre zsugorodott vállalati könyvtár képviselőjétől hangzott el. E kettős szemlélet a konferencia több pontján visszaköszönt: volt, aki periférikusnak mutatta be a vállalati könyvtárakat, melyek épp hogy léteznek. Mások a használóknak nyújtott szolgáltatások felől közelítettek, mondván: számukra, azaz használóik számára kell központban lenniük. A konferencián két felmérés eredményeit is bemutatták, mindkettő a szolgáltatás felől közelített. Elképzelhető azonban, hogy lesz idővel olyan kimutatás is, mely a használói tájékozódás felől közelít (azaz: nem szolgáltatás, hanem használóközpontú). A kapott adatok között figyelmeztető, hogy a válaszadók közül egy foglalkozott belső és külső telefonkönyv összeállításával, azaz, amely nemcsak dokumentumok, hanem tudások feltárását és közvetítését is feladatának tartja. Úgy tűnik, hogy akkor lehet túlélő a könyvtár, ha sikerül tudatosan üzleti alapra helyeznie működését -- mégha e kijelentés egyelőre sokak számára sokkolóan is hat.