Miért alakul ki az emberek többségében félelem az orvosi és egészségügyi dolgozóktól? Miként alakul át a testről szerzett tapasztalat az egészség vagy a betegség szemszögéből tekintve? Egyáltalán mit értünk pontosan kultúrorvostan, illetve orvosbölcsészet alatt, és milyen gyökerei vannak? Többek között ezeket a témákat érintették a Glossza podcast februári adásának meghívott vendégei, Ureczky Eszter, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának adjunktusa, a Medical Humanities / Kultúrorvostan link oldal szerkesztője, valamint Imolya Patricia orvos, az Esetlapok - Kórháznovellák című kötet szerzője. Imolya Patricia önkéntes mentős tevékenységet folytatott egyetemi tanulmányai során, és kötetében az ezzel kapcsolatos élményeit osztotta meg az olvasókkal. Novelláiban szó esik többek között arról, hogy miként látják az orvosok a segítségre szoruló betegeket, vagy hogy néz ki pontosan egy covid- vagy általában egy sürgősségi osztály.

Imolya Patricia ötödéves egyetemistaként kezdett komolyabban foglalkozni az írással, elsősorban azzal a céllal, hogy az önkéntes mentőápolóként átélt traumatikus eseteket képes legyen feldolgozni. Az írás számára tehát önterápiaként, traumafeldolgozásként funkcionált. Nevét az olvasók egy covidosztályon szerzett tapasztalatait megörökítő novellájának köszönhetően ismerték meg. Megjelent kötetének egyik legnagyobb értéke szerinte az, hogy segít közelebb hozni egymáshoz a laikusokat és az egészségügyi dolgozókat. Erre hatalmas szükség van, hiszen a betegeknek egyrészt megvannak a saját, nem feltétlenül pozitív tapasztalataik az orvosokról, másrészt gyakran megfeledkeznek arról, hogy az orvos is egy ember.