Miután 2002-ben a rendszer intenzív fejlesztése lezárult, az Oktatási, Kulturális és Tudományügyi Minisztérium szolgáltatási szerződést kötött a Nemzeti és Egyetemi Könyvtárral. Így onnantól ők a projekt gazdái. A költségek mintegy 30 egyetem, tudományos és egészségügyi könyvtár között oszlanak meg. A konzorcium számára azonban minden szolgáltatási pont (köz- és gimnáziumi könyvtárak) is bizonyos minimális hozzájárulást fizetnek. Cserében képviselőik helyet kapnak a 6 fős Szerzeményezési Tanácsban, ahol minden fő felhasználói szektor képviselteti magát. A döntések konszenzussal születnek az esetleges bővítésekről, szűkítésekről.
A felhasználói szokások alapvetően megváltoztak az otthoni hozzáférés általánossá válásával. A teljes használat 60%-a kötődik az otthonokhoz, s csak 40% a munkahelyekhez. A finanszírozó intézmények számára persze ilyen arányok mellett komoly problémát jelent az egyes finanszírozókra eső költségek eloszlása, mivel aránytalanul nagy befektetéssel lehetne csak reális képet kapni a pontosan lebontott intézményi, otthoni hozzáférési adatokból. Ám az intézményi szempontoknál Izlandon fontosabbnak ítélték az információs társadalmi gondolkodás, tudás és viselkedésmód erősítését! Gazdaságilag is igen meghatározó érvek szólnak az otthoni széleskörű hozzáférés mellett. Mintegy 20-30 perc munkaidő takarítható meg cikkenként. Négyszázezer letöltéssel számolva 160 és 240 ezer munkaóra, illetve 100-150 munkaév szabadul fel más feladatok elvégzésére. A könyvtárak közfinanszírozásúak, az állampolgárok pedig igényt tartanak a közszolgáltatásokra. További jótékony hatás, hogy eltűnnek az emberek, szakmák és intézmények közti mesterséges információs gátak is. A külföldi adatbázisokkal kinyílt a világ mindenki számára.
Végeredményben elmondható, hogy a kezdeményezés elérte célját. Átütő társadalmi sikert ért el, s nagy gazdasági, társadalmi haszonnal is járt.