"Az iskola abnormális hely, ami abból is látszik, hogy ott az kérdez, aki tudja a választ, és annak kell válaszolnia, aki nem tudja." - Karácsony Sándor elhíresült, több mint 120 éves mondata aktuális a könyvtárakban is. (Arra koncentrálunk, amit a használók nem tudnak (vö.: link ). Érthető marketing-szempont, hogy saját, fontosnak tartott ismereteinket, elképzeléseinket, olvasmányainkat igyekszünk átadni pl. a könyvtárhasználó gyerekeknek. De ennél sokkal eredményesebb eljárás, ha az ő elképzeléseikből indulunk ki. Nem mellesleg így hatékonyabban tudjuk felhasználni a marketing-költségvetést is (már, ha valaki méri könyvtárában a hatékonyságot).
A használók elképzeléseiből kiindulni azonban nehezebb (a ráfordítás és a várható nyereség jellemzően együtt jár). Előbb ugyanis meg kell figyelni használóinka, melyek az elképzeléseik, mindennapi gyakorlatuk, melyek a vágyaik és fájdalompontjaik. Amikor ez megvan, akkor jöhet az ő céljaik szolgálata. Ami nem feltétlen, kritikátlan kiszolgálás. Így lehet pl. az, hogy hazai városi könyvtárban a gyerekkönyvtárosoknak ismerniük kell a gyerekek által olvasott könyveket.
Ilyen elvek esetén elfelejtjük a könyvtári vetélkedők kitöltendő tesztkérdéseket, és a gyerekek fantáziáját megmozgató, fejlesztő, kifejtős, mégjobb esetben együttműködős kérdések, biztatások kerülnek előtérbe. S bár ilyen esetben nehezebb feladatgyőztest - és vesztest - hirdetni, de rájövünk, nem is ez a lényeg. Akár csak a skandinávok oktatási rendszerében. (MG)