Nem lehetünk elég hálásak a könyvtárosoknak, akik elszántan végzik a dolgukat, és igen sokat tesznek azért, hogy a jövő nemzedék is megszeresse az olvasást. Ma van a könyvtárosok világnapja. Ünnepeljük hát őket!
A könyvtárosok lelkesedésükkel, küldetéstudatukkal nagyon sok jó élménnyel ajándékoznak meg bennünket. Nevetségesen alacsony fizetésért népszerűsítik az olvasást, túlóráznak, író-olvasó találkozókat szerveznek felnőtteknek és gyerekeknek, családi napokat, babaprogramokat, nyugdíjas klubokat, nyári táborokat, fesztiválokat, szakmai konferenciákat rendeznek, pályázatokat írnak, könyvállományt újítanak fel, bútorokat szereznek be, ha kell, falat festenek, hátrányos helyzetű gyerekeket és családokat karolnak fel, tartják a pedagógusokban a lelket, azt állítják, hogy érdemes még tanítani az irodalmat, mert igenis lesznek olvasók. Ők legalábbis mindent elkövetnek azért, hogy legyenek.
Emlékszem, hogy a nagy hangú, öntelt bölcsészek annak idején hajlamosak voltak leszólni a könyvtárszakra járókat, hasonlóan a kommunikáció- vagy művelődésszervező szakra járó hallgatókhoz. "Büfészaknak" hívták ezeket, mintha valamiféle megúszós dologról lett volna szó. Megnézném ma ezeket a mindentudó filoszokat, hogyan boldogulnának egy könyvheti rendezvényen, mondjuk, egy könyvtárban. Valószínűleg sehogy. Pár nap alatt összeomlanának a rájuk zúduló temérdek feladattól.
Rendszeresen járok író-olvasó találkozókra, így valamelyest lehetőségem van bepillantani a könyvtárosok munkájába, és látom, micsoda heroikus küzdelmet folytatnak a kultúráért és az olvasás népszerűsítéséért.
Lássuk tehát, mihez is ért egy könyvtáros: ...