Várható, hogy az emberek biztonsági okokból csökkenteni fogják fizikai kapcsolattartási alkalmaik számát, és leépítik a kevésbé fontosakat, illetve azokat, amelyeket nem fizikai módon is intézhetnek. A könyvtárhasználatot a járvány már minimálisra csökkentette, ezért gőzerővel érdemes a könyvtári kapcsolati lehetőségeket újragondolni, izzítani. (Pl.: virtuális tájékoztatás, személyes információs coach, online klubok stb.)
Új lehetőség: a virtuális közösségekbe technikailag ugyanolyan módon kerülhet be résztvevő Buenos Airesből, mint a szomszéd utcából. Megszűnnek az utazási költségek és az utazási idő. (MG)

A járvány lehetséges terjedésének csökkentése ellenére továbbra is maradnak indokolható kontaktusok az emberek között. De vajon melyek ezek? Itt jön be a minőségikontaktus-kvóta. Ez a közeli kontaktusok minimális mennyisége, amelyre egy embernek szüksége van. Ezen belül kell úgy szervezni az életünket, hogy a legértékesebb találkozásokkal töltsük meg a kvótát.
Társadalmi szinten a kvóta elméleti alkalmazása segíthet abban, hogy úgy csökkentsük a kontaktusok összesített mennyiségét, hogy eközben a minőségi kontaktusok ne csökkenjenek túlzottan. Ez az elképzelés nem annyira formabontó, mint amilyennek tűnhet. Az orvoslásban sok pszichológus alkalmazza a gyógyításra fordított minőségi idő fogalmát, amely szerint a kezelés fontos része a beteg és az egészségügyi dolgozó közötti személyes kontaktus.
Ennek ellenére jelenleg nem állnak rendelkezésre azok a kutatási eredmények (sőt, tudományos vizsgálati módszerek sem nagyon), amelyek a kontaktusok értékének objektív meghatározásához szükségesek. A szerzők ennek mérésére hálózatelméleti megközelítést javasolnak, ahol a hálózat csomópontjaiban az emberek állnak, a közöttük lévő kapcsolatok pedig a kontaktus szorosságát jellemzik.
A kontaktusokat azok gyakorisága, időtartama, fontossága és egy sor más szempont szerint lehet jellemezni. Persze a végeredményt az határozza meg, hogy milyen relatív súlyt rendelünk az egyes szempontoknak, és ezen a ponton szoktak az efféle vizsgálatok nehézzé válni.
A tanulmány konklúziójaként a szerzők is elismerik, hogy a történelem során csak azok az új, emberi közösségek életét befolyásoló szabályozások tudtak gyökeret ereszteni, amelyek a hierarchia magas szintjein is támogatókra találtak. Ezt sokszor nagyon nehéz elérni, erre jó példa a klímaváltozás elleni küzdelem.
Abban bíznak azonban, hogy a covid-19 világjárvány ráébreszti az emberiség jelentékeny részét, hogy a szoros kontaktusok mára kialakult gyakorisága többé már nem elviselhető, de ezen változtatni csak a döntéshozatal objektív alapjainak megteremtésével lehetséges.