Gyakorló óvodánkban a könyvből mesélés során a gyermektől elvárt viselkedés a "hallgatói magatartás": csendben, közbekérdezés nélkül kell a mesét befogadnia, mindig az elejétől a végéig, megszakítások nélkül; a töretlen esztétikai élményszerzés biztosítása érdekében. Általában megegyezik a kelet-európai gyakorlattal. Ugyanakkor egyre több példa interaktív, a gyerekeket is bevonó mesefoglalkozásokra, amelyek nemcsak élvezetesek a gyerekek számára, de a beszédprodukciót és a szövegértő készséget is fejleszthetik. Az USA és több európai ország óvodáiban például bevett gyakorlat, hogy megszakítják a szöveg olvasását. Beszélgetni lehet előtte, közben és utána is. Olvasás közben a pedagógus segít megérteni a történetet: kérdéseket tesz fel a szövegről, a képekről. A kiegészítendő Mi? és Miért? kérdések inspirálják leginkább e beszélgetést. Az óvodapedagógus az olvasást megszakítva újabb információkkal szolgál, vagy hagyja, hogy a gyerekek interpretálják az elhangzottakat. E technikát nevezzük folyamat-, vagy szakaszos olvasásnak. A megállás kitűnő alkalom, hogy az előzőleg feltett kérdéseinket, jóslatainkat összevessük az azóta megtudott dolgokkal, illetve, hogy ez alapján további jóslatokat fogalmazzunk meg. Ezt az eljárást nevezzük IEPC-módszernek (imagine, elaborate, predict, confirm), melynek lényegét a következő típusú feladatok alkotják:
- Képzeld el, fejtsd ki, jósold meg, mi történik, erősítsd meg vagy vesd el! A technika lényege, hogy a gyerekek mesehallgatás előtt és közben minél részletesebben elképzelik, hogy mi fog történni a szövegben (imagine).
- A kialakult gondolataikat, mentális képeiket több formában is kifejezik, elmondják (elaborate).
- Jósolnak, hogy mi fog történni az olvasmány hátralévő részében, majd elvetik vagy megerősítik ezeket a jóslataikat (confirm).
Ezek a gondolkodás alapműveleteire épülve segítik a szövegértést. (Szinger Veronika: Játsszunk, rajzoljunk, hallgassunk együtt mesét! Olvasásnépszerűsítő könyvtári program óvodásoknak és kisiskolásoknak)