Van olyan francia zenei könyvtár, amely két digitális zongorát is kínál használóinak. Ilyen pl. a BPI (a Pompidou Központ Könyvtárában). Tapasztalatuk szerint sokan keresik, s erről be is számoltak a minap a Bulletin Bpi-ben (n26 sept-oct 2008) a 'Ils jouent du piano e la bibliotheque' (Zongoráznak a könyvtárban) címmel. A cikkben néhány látogatót is megkérdeznek. Egy japán fiatal nyelvet tanul Párizsban, és főleg énekel, hetente kétszer használja a zongorát. A könyvtárba főleg a nyelvtanulás végett jött be, és a zenei részen véletlenül fedezte fel a hangszert. Az ötletet nagyon jónak találja. Mint mondja: Japánban még nincs zongora a könyvtárban. Egy argentin fiatalember, akinek zongoratudása még kezdő szintű, két hónapja jár be, mivel otthon nincs zongorája. Különben hangmérnöknek készül és négy hónapja van Párizsban. A zongora mellett a nyelvkönyvek és a tanulmányaihoz kapcsolódó könyvek is a könyvtárhoz fűzik. Egy német fiatalember, hivatásos zenész, szintén véletlenül fedezte fel a zongorát. Zenét hallgatni jött be a könyvtárba. Zongorát oktat Párizsban és nincs saját hangszere. Hetente 3-5 alkalommal jön. A zongorát kitűnő minőségűnek tartja. A játszáson túl zenét is hallgat, zenei anyagokat olvas, vagy internetezik a könyvtárban. Más zenei könyvtárat is látogat, ahol ugyan nincs zongora ám a légkör jobb az elmélyülésre. Egy orosz egyetemista lány örömmel fedezte fel a zongorát, mivel gyerekkorában tanult már zongorázni, így itt saját örömére játszik, szinte minden este. Emellett pszichológiai tanulmányaihoz is helyben talál szakirodalmat.