Pénteken, a Bartók teremben végül is nem dőlt el, hogy Az olvasás reneszánsza (mint konferenciacím) tény-e, vagy inkább jámbor óhaj. György Péter szólt az olvasás mai értelmezéséről és a jelenbe zárt olvasókról, akik a ma szövegeit olvassák és írják, s nem érdeklődnek a múlt iránt. Őket egyelőre nem értelmezi az olvasáskutatás. A 19. századig döntően kortárs irodalom létezett -- fejtette ki Kukorelly Endre -- és máig is e század poétikáján szocializálódunk, bár sajnálatos módon innen nem értelmezhető a mai kortárs irodalom. Vezet járható út viszont a kortárs irodalom felől a klasszikus felé, s ezt érdemes járni, no meg tanítani. Az olvasás ügyének leginkább talán az irodalom(történelem)--oktatás árt. Nagy Attila a közelmúlt kedvenc olvasmányainak jegyzékének változását mutatta be. Bakos Klára példák sorát hozta a Nagy Könyv előzményeire és kifejtette, hogy a könyvtárak milyen lelkesen támogatják az akciót. György Péter szerint e mozgalom az 1940-es évek médiaszociológiáján alapul, amely azt vélelmezi, hogy a vonzó arcok olvasási ingert váltanak ki. Ám e mintakövetésre alapuló elképzelés már akkoriban sem működött. Másrészt lehetetlen dolog irodalmi alkotások között sorrendet felállítani. A hazai mozgalom angol előzménye pedig voltaképpen a szavazást, mint olyant kívánja népszerűsíteni. (Az esztéta a kérdésről az Élet és Irodalomban fog publikálni.) Kukorelly megjegyezte: ha már így alakult, inkább támogatni kell a Nagy Könyvet. Az előadásokat hallgatókban felmerülhetett, hogy az olvasási szokások szabályozási kísérleteinek -- akár az iskolai oktatás mai gyakorlata, akár a jószándékkal kikövezett könyvtári igyekezetek -- van-e egyáltalán értelme, haszna. Megkérdőjeleződik az archaizáló történelemszemlélet és a könyvtári szándék is, mely ha az aktuális kampánymunkát jól is végzi, de nem feltétlenül a jót végzi. Pedig Kazinczy szerint mindkettőre szükség lenne. A szervező MKE-t dicséri, hogy könyvtárakkal kapcsolatban alternatív véleményeknek is fórumot kínál.