Lehet, hogy nem a mesterséges intelligencia jelenti a legnagyobb veszélyt a Google üzleti modelljére, hanem az emberi, amely rájött, hogyan lehet bizonyítani, amit évek óta mindenki lát: a kereső szinte példa nélküli monopóliumát. De most jön a neheze: miként lehet rendet tenni a torz piacon?

A Google keresője mögött meghúzódó technológia és adatbázis valóban nagyon jó. Az előbbi megismételhető és könnyebben felülmúlható: még ötletesebb logikára épülő és pontosabb találatokat hozó keresési módszert nyilvánvalóan nem lehetetlen kitalálni.
A probléma inkább az utóbbival van. Nagyon leegyszerűsítve azt kell megoldani, hogy a szolgáltatás szó szerint folyamatosan begyűjtse, frissítse és rendszerezze a világ összes, beláthatatlan mennyiségű weboldalának minden szavát. (Ezt hívják indexelésnek, amit természetesen automata szoftverek végeznek.) Egy ilyen adatbázis felépítése és lényegében valós idejű frissen tartása olyannyira nagy, erőforrás-igényes és emiatt drága mulatság, hogy valamirevaló indexe csak a Google-nak, a Bingnek, az orosz Yandexnek és a kínai Baidunak van. A többi szolgáltató pusztán afféle viszonteladó, vagyis Európában a Google vagy a Bing eredményeit közvetíti a maga felületén. Némelyikük más forrásokat is bevon (például a Wikipédiát), esetleg saját, kisebb adatbázisával finomítja a találatokat.

Egyfajta természetes rendszerváltást eredményezhet, ha a MI-chatbotok valóban kényelmesebb megoldásnak bizonyulnak, és elegen megszeretik őket. A Gartner tavaszi előrejelzése szerint 2026-ra a mainál 25 százalékkal kevesebb keresést végeznek majd az olyan, hagyományos keresőkben, mint a Google vagy a Bing. Helyette a chatbotoknak, köznapi nyelven beírt kérdésekkel tájékozódnak majd az emberek. Ilyesmit a Google (Gemini nevű) rendszere is tud, de ezen a pályán nem indul nagyobb esélyekkel, mint a Microsoft vagy éppen a ChatGPT-t fejlesztő, a SearchGPT nevű szolgáltatás prototípusával éppen néhány napja előrukkolt OpenAI.