Bátorfy Attila: Én frontális történelemoktatásra emlékszem, és rengeteg szövegre a tankönyvben. Miközben a piacon kapható ismeretterjesztő könyvek tele voltak információábrázolásokkal, például párhuzamos idővonalakkal, épületrekonstrukciókkal, értelmes térképekkel. A kisfiam miatt most elő is vettük a régi könyveimet, és nem is emlékeztem arra, hogy ezek mennyire nagyszerűek. De amúgy számos egyéb forrás is van, amelyet a közoktatás remekül hasznosíthatna. A National Geographic vagy a BBC History is tele van fantasztikus információábrázolásokkal, ahogy a Viasat History vagy a History Channel is. Itthonról mindenképpen a Pazirik rekonstrukcióit mutatnám a gyerekeknek, abszolút világszínvonalú, amit csinálnak, én órákig tudom bámulni őket. Nem is tudom, hogy Kossuth- vagy Széchenyi-díjat kellene-e kapniuk.
Újkor.hu: Az újságírás alapvetően a szövegekre épít, bár régóta jelen vannak a képek is. A hangsúlyeltolódás a képiség felé egyértelmű. Teljes az egyensúly a képek és a szövegek közt? Mi a legnagyobb előnye a vizualizációnak?
BA: Nem gondolom, hogy bármelyiknek nagyobb prioritása lenne, de valóban van eltolódás a képek felé. A szigorúan vett adatvizualizáció mint az információábrázolás egy fajtája a képelmélet felől közelítve nem kép, viszont nehéz megmondani, hogy micsoda. Engem egy jó szöveg továbbra is magával tud ragadni, de a médiában sokszor olyanokat gyártunk, amelyek információit ábrázolni is lehetne. Senkinek nincs ideje vagy kedve háromezer karakteren keresztül céghálót és árbevételi adatokat olvasni. Az uralkodók közötti családi kapcsolatokat az ember a második bekezdés után képtelen követni. A világ egyik legismertebb információdizájnere és teoretikusa, Alberto Cairo szerint az olyan lapoknál, mint a New York Times vagy a Washington Post az adatvizualizációk, információábrázolások népszerűbbek, több kattintást hoznak, mint a pusztán szövegesek. Magyarországon egyelőre ezt nem tapasztaljuk, de itthon nem is beszélhetünk az adatvizualizáció vagy a vizuális történetmesélés tömeges elterjedéséről; az olvasók ritkán találkozhatnak ilyen tartalommal, és még ritkábban jóval.