Múlt heti, "Kihalófélben a szakozó könyvtárosok kollégái - és ez baj" hírünk link kapcsán kapta fel a fonalat Ungváry Rudolf...

Az MI lehetséges következménye, hogy megszűnik a források emberi intelligenciával végzett tartalmi és formai feltáró tevékenysége. Jelentőségüket vesztik az osztályozási rendszerek, tárgyszavak, bibliográfiai leírás. Az adatcsere-formátumok akár el is tűnhetnek. A levéltári, múzeumi és könyvtári szakterületek, különösen pedig az iratkezelés munkája minimalizálódhat. A feldolgozó munkát végző részlegek az egyes nemzetállamokban ma már egyre inkább csak a legnagyobb tudományos könyvtárakra és nemzeti könyvtárakra szorulnak vissza, más intézményekben csak átvétel, helyi tárolás folyik. Ezek is ki vannak téve annak, hogy az MI következtében felszámolódjanak. Mindezzel jelentős megtakarítások érhetők el.

A felsővezetői társadalmi rétegekben a műveltségi és érdekek okozta sajátosságok következtében eleve kisebb figyelem irányul az így keletkező kulturális (minőségi) veszteségekre. Az MI használatával járó információs veszteségek egyelőre teljesen amúgy is ismeretlenek. Valamivel nagyobb figyelem övezi, hogy nagyságrendileg megsokszorozódhat a hamis információk megjelenése a keresők tömegei előtt.

A statisztikai, hasonlósági és heurisztikus algoritmusokkal működő MI csak szöveges információmennyiséget igényel. Ezáltal megnő nemcsak a Wikipédia jelentősége, de a digitalizált állományoké is. Ezekből az MI közvetlenül dolgozik, nem igényel semmiféle előző intelligens feldolgozást. Azt, hogy hogyan, és hogy mennyire lehet irányított, rendkívül nehéz ellenőrizni.