Az egyetemek hajlamosak a professzorokat kutatási eredményeik alapján értékelni, de vajon tükrözi-e ez a felsőoktatás valóságát is? A Harvard Business School (HBS) munkatársai 4300 USA-beli professzor részvételével végzett tanulmányban vizsgálják az oktatók időigényét, kockázati étvágyát és jövedelmét. "Olyan dolgokra támaszkodunk, mint például a publikációs lista, támogatások adatbázisa, amelyek valójában melléktermékek, nem közvetlenül a tudomány működését mutatják." Megállapításaik a következők voltak:
- Az oktatással több időt töltő non-tenure-track kutatók vagy adjunktusok, általában nagyobb akadémiai termelékenységet mutatnak akkor, ha azt óránként számolják, mintha hagyományosan, éves szinten.
- A gyakran publikáló professzorok nem biztos, hogy ugyanolyan eredményesek a kutatásban is.

A HBS munkatársai megmérték a kutatók kockázatvállalási hajlandóságának szintjét is, hogy támpontot kapjanak a kutatásfinanszírozás kérdéseire is. Ugyanis sok szervezet, köztük az Országos Egészségügyi Intézet is azt állítja, hogy a "magas kockázatú, magas jövedelmet hozó" kutatások támogatásában érdekeltek. Nem kérdés, hogy a hatékony kutatástámogatás a cél. De ha igaz, hogy a magas jutalom magas kockázatokat tesz szükségessé, akkor még sokat kell dolgozni annak érdekében, hogy jobban megértsük, mely tényezők késztetik a tudósokat e kockázatok vállalására, és mit lehetne tenni ezek azonosítása és támogatása érdekében - mondták a HBS kutatói. (ref.: MG)