- fogalmazott annó Maurice Line könyvtári szaktanácsadó az előadásain. Szvetelszky Zsuzsanna szintén e veszélyre hívja fel a figyelmet.
- Egy szervezetben milyen a viszony a hivatalos vállalati belső- és a dolgozók közötti informális kommunikáció között?
SzZs: Ez mindig attól függ, hogy az első számú vezető milyen mértékben uralja a kommunikáció rendszerét. De ez nem azt jeleni, hogy mennyire van tisztában az alkalmazottak magánügyeivel. Arról szól ez inkább, hogy mennyre lát rá arra, hogy miről beszélnek a kollégák, mi foglalkoztatja őket és ezt a tudást hogyan tudja átvezetni a formális kommunikációba, hogy táptalajt adjon a dolgozók gondolatainak. Van vállalat, ahol a munkatársak a napi vezetői kommunikációt igénylik, míg másutt csak a munkafolyamatokhoz szükséges emaileket olvassák el, a többit ironikusan elnevezett mappákba száműzik. Ezeket a folyamatokat a vezetőnek kell megértenie és felbecsülnie. Ahol nincs információ, ott keletkezik, a formális kommunikáció viszont uralható.
- De mi történik akkor, ha a vezető nem tudja uralni ezeket a csatornákat és elszakad a folyamatoktól?
Sz.Zs.: Ebben az esetben veszteségek keletkeznek, ami megjelenik a negyedéves számokban, a profitban.
- Ez csak pénzben mérhető?
Sz.Zs.: Csökken a kívánatos- és nő a nemkívánatos együttműködés. Kiszámíthatatlan lesz az információáramlás, bizonytalanság keletkezik, indokolatlan költségek és előre nem látható veszteségek keletkeznek. Veszteségként jelenik meg a csökkenő munkamorál, a növekvő feszültség is, mint ahogy az is, hogy a kollégák a dolguk végzése helyett arra fordítják az energiáikat, hogy kiderítsék, "mi a helyzet". De veszteségként értelmezhető az is, hogy az emberek nem a hivatalos forrásokat használják, hanem saját, nem hivatalos csatornákat alakítanak ki és energiáikat információszerzésre használják.