Egyre több adományt kapnak a könyvtárak. Az elhunyt szülők, nagyszülők hagyatékát a fiatalok nem tartják meg, nem tudják hova tenni, esetleg nekik is megvannak ugyanazok a kötetek. A MÉH-telepre kivinni sajnálják, ezért felajánlják a közgyűjteményeknek. A könyvtárosoknak ez plusz munka, s általában csak százból egy olyan könyv akad, aminek hasznát veszik.
Kiss Barbara dombóvári könyvtáros tapasztalatai szerint az utóbbi néhány évben úgy megszaporodtak az ilyen felajánlások, hogy szinte minden hétre jut egy. A jó állapotúakat esetenként állományba helyezik: kicserélik a saját, megviselt példányukat. Olyan is előfordul, hogy náluk meg nem lévő kötetekhez jutnak ily' módon. Például a dombóvári Pátria Nyomda történetét ismertető kötetet nemrég kapták meg. S ez hiányzott a helytörténeti gyűjteményükből. Amire nincs szükségük, azt kiárusítják. A Dombóvár-kártyával rendelkezők egyet fizet, kettőt vihet akcióban részesülnek.
Link Judit tolnai könyvtárvezető ennél lehangolóbb képet fest. Szerinte a modern lakberendezésből száműzték a könyvespolcot. Mióta az interneten minden elérhető, a fiatalok nem foglalkoznak a könyvekkel. Nagy papírdobozokban, több száz példányt adnak át a könyvtárnak. A tolnai könyvtár azonban elég kis alapterületű.
Pumerscheinné Bedekovity Zóra paksi könyvtárvezető kedvezőbb helyzetről számol be. Náluk nagyobb a hely, több az alkalmazott, szívesen fogadják a könyvadományokat. Átnézik az anyagot, melyik alkalmas cserére, állományba vételre, s ami marad kiárusítják, vagy ingyen odaadják annak, akinek kell. Úgy látja, hogy nem az internet a fő oka annak, hogy a XXI. századi ember szabadulni akar a könyvektől, hanem a helyhiány. Több száz megörökölt kötet egy kis lakásban elhelyezhetetlen.