Küldetésünk ellenében őrizzük a hagyományt?! - Egy középkor elején alakult szerzetesrend rájött, hogy történelmi karizmája, küldetése - a zarándokok védelme - kevéssé értelmezhető a 20-21. század környezetében, ezért a mai szellemi-rendi örökösök új küldetés mellett döntöttek: nehéz sorsú gyerekek nevelésének, iskoláztatásának támogatása. Mindez hagyományaiktól való szakítást jelentette. Ugyanakkor sikerült kezdeti küldetésükhöz méltó és kapcsolódó feladatot találniuk. A hagyomány további őrzése tehát ellehetetlenítette volna a rend küldetését.

A könyvtárak könyves hagyománya hasonló módon rég megkérdőjeleződött az e- és MI-környezetben. Ám a közösségi -rekreációs - intellektuális küldetése napjainkban talán még aktuálisabb, mint valaha. Felmerül a kérdés, hogy az adott kor igényeire adott válaszok évszázadokon átívelő gyakorlatát adó hagyomány őrzése mennyiben veszi el a figyelmet a küldetésre való figyelemtől? Fennáll ugyanis annak esélye, hogy a hagyomány őrzése kisebb ráfordítást kíván egy inkább befelé forduló, sok anyagi, emberi, fenntartói, jogszabályi, politikai frusztrációtól zaklatott szakmai közösségtől. Nagyon is érthető, ha azt érzékeljük: nem! Hagyjanak békében dolgozni, tenni, amit eddig is; nem érdekelnek a kihívások, kihúzom a nyugdíjig stb.

A fentiek eredője a könyvtárak masszív piacvesztése. A (potenciális) használók ugyanis sokkal inkább kíváncsiak a küldetésünkből eredő szolgáltatásokra, mint a hagyományainkra (megpakolt, romantikus könyvtárszoba, könyvek illata stb.). Piaci konkurenseink is vették / veszik a lapot, és már a könyvajánlásban is csak 6%-on állunk.

Ezek miatt elengedhetetlen a szakma széles körét bevonó szakmai stratégia megalkotása, a szokásokat megtörő nyilvánosságot szinkron tájékoztató, tévedéseket is természetesnek vevő kísérletezés és az így szerzett eredmények azonnali tájékoztató-bevonó megosztása - amúgy a szakmai küldetésünk és emberi tartásunk hiteleként. (MG)