Egyszerre mindenhol otthon lenni, közben pedig sehol sem. Földrészeket, országokat átrepülve, kultúrák között egyensúlyozva megtalálni és megragadni mindazt, amit énnek lehet nevezni, küzdeni valami olyanért, amiben egyszerre lehet hinni, és megvetni is. A barna ember terhe bensőséges betekintést ad a bevándorlólét kettősségeibe: mit jelent egymástól távoli kultúrák hagyományai között megfeszülni és a nyugati kulturális, politikai élet elitje ünnepelt szereplőjének lenni.

Hassan Preisler dán író, színész, rendező, dráma- és forgatókönyvíró, közéleti személyiség, influencer és nem mellesleg pakisztáni származású másodgenerációs bevándorló. Regénye az olyan neves szerzők, mint a Karl Ove Knausgard által közkedveltté tett self fiction és családregény ötvözete, és görbe tükör mind az írónak, mind a társadalmunknak. A főszereplő az író, Preisler, aki bár Dániában született, a neve és a bőrszíne miatt folyamatosan magyarázkodni kényszerül a származásáról. Az élete nagy része arról szól, hogy kulturális fórumokon, nemzetközi konferenciákon az elfogadás fontosságát hirdeti, vagy iskolákban tart a sokszínűségről integrációs workshopokat.

A befogadásért folytatott harc éllovasa, aki a világ minden pontján megfordult már, eleget téve felkéréseknek, miközben hivatásának ő maga a legnagyobb kritikusa. Annak a képmutatásnak, ahogyan az értelmiségi, különböző nemzetiségű kulturális és politikai képviselők összegyűlnek egy-egy konferencián, majd a díszvacsorán megvitatják, milyen jó, hogy ott lehetnek, hogy mindezt elmondhatják, és az emberiség ismét egy lépéssel közelebb került a boldogabb és elfogadóbb jövőhöz.

A szerző látja, sőt a saját bőrén tapasztalja a konferenciatermek és a való világ között húzódó kettősséget. Amikor felszáll a metróra vagy repülőre ül, és a mellette utazók egyből arról morfondíroznak, mekkora az esélye, hogy egy terroristával hozta össze őket a sors. Preisler identitáskeresése mellett feltárja családjának kedves, szórakoztató, de egyben tragikus történetét, amely sokszor saját válságára is magyarázatul szolgál. Bár néha nehéz lépést tartani, mikor, hol és kiről van szó, de témája és problémafelvetése miatt egyedülálló a regény, mert tökéletesen megmutatja, mit is jelent hol túl sötétnek, hol túl világosnak vagy túl pakisztáninak és túl dánnak lenni, és egyszer sem teljesen beleilleni a skatulyába.