Aligha véletlen, hogy a Wikimédia Alapítvány összesítése szerint tavaly világszerte a halállal, halálesetekkel kapcsolatos keresések vitték a prímet a Wikipédián (44 millió oldalletöltéssel), megelőzve a második helyen álló, Kamala Harrisszel és az amerikai elnökválasztással kapcsolatos információk begyűjtését. 2015 óta már ötször szerepelt az első helyen az év haláleseteiről szóló oldal, és azóta is rendre a három leglátogatottabb Wikipédia-oldal között volt.

Nap mint nap szembesülünk a halállal, olykor kifejezetten érdeklődéssel fogyasztjuk az elmúlásról szóló tartalmakat.
Már egy ismert ember halála is felkelti a figyelmünket, és sokan kíváncsiak az áldozatokat követelő természeti katasztrófákra, a gyilkossággal végződő bűnesetekre vagy akár egy ilyen fikciós történetre is. De miért? - kérdeztük Kánya Kinga szociológust, gyászkíséréssel foglalkozó szakembert, aki az általa vezetett Napfogyatkozás Egyesület keretében többféle gyászcsoporttal segíti a veszteségek feldolgozását.
A szakember és a szakirodalom szerint azért is övezi a témát ilyen érdeklődés, mert annak ellenére, hogy a média híradásai vagy a kulturális szféra (színházak, irodalom) ontják magukból a halállal kapcsolatos tartalmakat - a filmek ezt gyakran még az erőszak ábrázolásával is "megspékelik", a napi használatban mégis tabusítva van a téma. "Valójában az történik, hogy ezek a tartalmak aktiválják a halálfélelmünket, amit utána persze nem feltétlenül halálfélelemként élünk meg, hanem áttételesen például az öregedéstől, a betegségtől való félelemként, táplálva az ebből adódó szorongásokat" - mondja Kánya. Hozzátéve még, hogy gyakran olyan emberek beszélnek a nyilvánosság előtt a halálról, akik annak nem a legyakoribb formáival találkoznak, hanem például a balesetek, természeti katasztrófák tragikus következményeivel, így ennek a fajta kíváncsiságkielégítő nyilvánosságnak egyfajta torzító hatása is van.