Az üzleti életben inkább: ügyfélérték-számítás. Az ügyfél kifejezés azonban már többször riadalmat okozott könyvtári viszonylatban, legalábbis hazai fórumokon. Profit környezetben az ügyfélérték azt jelenti, hogy egy adott ügyfélre mekkora valós vagy potenciális bevétel jut(hat). Ilyen módon megkülönböztethetők értékes és kevésbé értékes ügyfelek. A különböző vállalkozásoknak -- eltérő célcsoportjaik miatt -- eltérő ügyfélértéket jelent ugyanaz az ügyfél. A kisnyugdíjas értékes ügyfele a trappista sajt gyártójának, ugyanő nem értékes a floridai ingatlanokat értékesítők üzlete szempontjából. Közszolgálati vonatkozásban ügyfélértéket általában nem illik mondani. Ugyanakkor az ügyfelek -- legyen: olvasók -- megkülönböztetése mindennapi gyakorlat. 'Ha különösen szeretünk valakit, akkor -- a szakmai hiúságunk legyezgetése érdekében is -- neki kincseket, mélyebb ismereteket is adunk, sőt ajánlunk a rejtett, nehezebben meglelhető forrásokból is, sőt valamiféle beavatásban is részesítjük. Ezt azonban, mivel nem szabályozható és ellenőrizhető, nem feltétlenül tesszük meg mindenkivel.' (ld.: link ) Visszatérve azonban a trappista--floridai analógiához, a könyvtár missziójában, SZMSZ-ében rögzített a célcsoport, mely az értékes ügyfelek halmazát jelentheti (bár cégek esetében ezt az üzleti érdek, közintézményben pedig valamely külső hatóság határozza meg). Az ezen kívül esők kevéssé értékes szegmenst alkotnak -- mondjuk, az akár az egyetemi könyvtár mellett is lakó nem egyetemi polgárok. A könyvtár az értékes szegmens érdekei szerint határozza meg szolgáltatásának paramétereit, benne a szerzeményezési politikát is. E célcsoporttól jó eséllyel várhat nagyobb aktivitást (használat, kölcsönzés stb.). Az ügyfélérték a projektek esetében is számít: nagyinet-rendezvény szervezésekor nem a fiatalokra fókuszálnak a könyvtáros szervezők. És ez így van jól. Inkább tudatosítani érdemes az ügyfélérték koncepcióját, mint tartani használatától. Eredményesebbé és hatékonyabbá teszi a szolgáltatást.