A lélekre is jó hatással lehet egy healing fiction regény. A kelet-ázsiai kortárs szerzők a veszteség, az elengedés, a kiégés súlyos témáit egyszerű nyelvezettel, olykor mágikus időutazással párosítják, segítve a műfaj széles körű elterjedését.

"Gyógyszeres ládika a léleknek" - biztatta a belépőt a thébai könyvtár bejárata fölötti felirat. Térben és időben ilyen messzire mehetünk vissza, ha a Japánból és Dél-Koreából a közelmúltban indult healing fictionnek, vagyis az irodalom mentális segítő hatásának gyökerét keressük. A ma divatos műfaj szoros kapcsolatban áll a pszichológiával és a biblioterápiával. Ez utóbbi eljárás a szövegek mélyreható, élményszerű, szakember vezette csoportos feldolgozásával fejleszti az önismeretet és a problémamegoldó képességet. A résztvevők a történetekben szembesülhetnek gondjaikkal, bajaikkal, és anélkül találhatnak ezekre megoldásokat, hogy önmagukon ki kellene kipróbálniuk.

A történetmesélés és az olvasás gyógyító erejéről szerzett ősi tapasztalatot is vonzóan vegyíti a healing fiction. Nem életvezetési tanácsadók ezek a művek, hanem regények, amelyek a krízisek, a kiégés, a stressz feldolgozásában nyújtanak segítséget. A történetek kerülik a drámai fordulatokat, bár gyakran nehéz témákat vetnek fel, mint a magány, a veszteség, a gyász, de empátiával és a közösség erejét felmutatva oldják meg. Esetleg némi mágikus cselekményszálat, időutazást is beleszőnek a cselekménybe, bár a misztikum inkább jelképes értelmet kap. A meghittséget, nyugalmat sugárzó helyeken, könyvesboltokban, bódító illatú virágüzletekben, könyvtárakban, kávézókban játszódó, egyszerű nyelvezetű regényeknek valós problémákkal küzdő, hétköznapi emberek a szereplői. A szerzők felélesztik a beleérző képességet, és így saját felismerésekhez juttatják, szembenézésre késztetik az olvasót. A meleg színárnyalatú könyvborítóik hívogatóak.

A műfaj a két ország történelmi és kulturális traumáira válaszul született. Japánban az 1940-es, Dél-Koreában az 1950-es években a háború egész városrészeket rombolt le, eltűntek a tárgyi emlékek, és mindezeket nosztalgikus, állandóságot ígérő történetekkel igyekeztek feledtetni. Később pedig a modernizáció sebességének, a túlhajszolt munkatempónak, az elszigetelődésnek váltak ellenszerévé a csendes, lassú tempójú regények.