A blogokat nagyrészt megette a Facebook, nem annyira menők már, mint tíz éve voltak. Az viszont teljesen esetleges, hogy a Facebookra kirakott tartalmakat a lájkolók milyen százaléka látja. A nagy médiacégek minden platformon próbálkoznak, bármennyire mókás is egy nagy oknyomozó cikk tíz másodperces Snapchat verziója. Ebbe a helyzetbe érkezett vissza a kilencvenes évek remek technológiája, a hírlevél.
Email for people with something to say - száznál is többször hallottam a Tinyletter hírlevélküldő rendszer szlogenjét, a 99 Percent Invisible link urbanisztikai podcast támogatója volt sokáig. Komolyan viszont addig nem vettem, amíg rá nem bukkantam a hírlevelek internetjére.
A hírlevélre nem úgy kell gondolni, mint a webboltok heti termékajánlójára, akciós újságjára. Folyamatban lévő kutatási, tanulási folyamatok dokumentálására, trendkövetésre is használt szöveges tartalom. Az igazán jó darabok úgy működnek, ahogy egy professzionális, szakmai blog tette. Az E-180 link , ami a mindennapokban valami furcsa, oktatási hálózatépítős szolgáltatást fejleszt, kéthetente a kollaboratív tanulásról, a tanuláshoz kapcsolódó akadémiai kutatások eredményeiről és ismeretterjesztő anyagokról küld ki hírlevelet. És hogy mire jó ez? Például a következő témába vágó beszélgetésen már tudni fogjuk, hogy a jobb agyfélteke, bal agyfélteke elméletnél van már jobb.
Már toplisták is vannak link hírlevelekből, bár ahogy a blogokat vagy a podcastokat, az olvasott leveleket is magának kell végül összeválogatnia az embernek. Ha ügyesen tesszük, egy egész újságnyi jön össze, amelynek minden rovatát olyan ember írja, akiben megbízunk. Néhány példa: link ; link (Szedlák Ádám)
- A szerző elfogult, Rakasz link című hírlevele szombatonként megy ki :-) (SzÁ)