Gyakori, hogy magyar könyvtári projektek részesei csak a projektek 1. lezárása és 2. sikere után kívánnak nyilatkozni. Ez a minta merev hatalmi kultúrára jellemző (vö. pl.: Gagarin repülésének utólagos bejelentése - kontra amerikai űrprojektek), ahol az emberek tartanak a projektek, kísérletek során bekövetkező hibáktól, eltérésektől. Így könnyebb az esetleges fiaskó eltussolása (menekülés a lehetséges negatív következményektől), emellett kevesebben tudják levonni a tanulságokat. (Eklatáns példa a témában a Csernobil minisorozat.) Az ilyen rendszer tehát saját magát gátolja a tanulásban és tombolja saját hitelességét. A tudományos kutatások hitelességének azonban lehetősége a kísérlet tervének, módszertanának előre bejelentése, illetve az felmérések adatainak nyílttá tétele. (MG)
- Az orvosi kísérletek aranystandardja: előre bejelentik, mit csinálnak, hogy később se vetüljön rájuk a gyanú árnyéka se, miszerint addig nézegették lelkesedésükben vagy éppen elkeseredésükben az adatokat, amíg nekik tetsző eredményt nem kapnak. (Utóbbinak még kormánytól és minden mástól független kutatóintézetekben is nagy a csábítása: egy kutatónak sokszor valóban könnyebb dolga van, ha az előre megsejtett eredményt kapja, főleg ha az kellemesen meglepő, de mégsem hihetetlen vagy éppen lélekölően negatív.) Ha a csapat előre megköti a maga kezét, hogy kiket hagy (vagy nem hagy) ki a mintából, milyen kimeneteket vizsgál, milyen statisztikákat közöl, akkor sokkal valószínűbb, hogy a statisztikai eszköztár tankönyvszerűen teszi a dolgát.
Ha valakinek elege van az egyrészt-másrésztező, mindenfelé lehetőséget egyszerre előrejelző, utólag pedig belemagyarázó, megindokoló szakértőkből és (akár matekos, akár szöveges) elméleteikből, jól teszi, ha a kísérleti eredményekre figyel igazán.
Ha valaki már hallott a kísérleti tudományok replikációs válságáról (link és link ) vagy éppen a p-hekkelésről link , még jobban teszi, ha az előre bejegyzett kísérletekre figyel csak istenigazán.