Az olvasott könyvekre adott reakciók természetes kiterjesztése az olvasásnak. Lehet könyvajánlókat, blogbejegyzéseket, közösségi média posztokat írni. Könyves listákat készíteni vagy workshopokat tartani. A legtöbb olvasó viszont nem teszi ezt meg. Pedig mindenki más motivációkkal, tudással és élményekkel kezd az olvasnivalóknak. Más céljaik vannak és más reakcióik.
A tanárok az olvasmányokból a diák fejlődését, érdeklődését és céljait is megismerhetik. Az iskolai feladatok viszont sokszor nem alkalmasak erre. Az olvasónaplók, szövegértési tesztek, performatív olvasási tevékenységek inkább szövegcentrikusak, nem az olvasóra koncentrálnak. Nehezen látható, hogyan lesz valaki ettől jobb olvasó, vagy legalább olyan, aki szeret olvasni. A tanárok inkább csak azt akarják ellenőrizni, hogy a diákok valóban olvasnak. Közben elveszik a személyes teljesítmény.
- Reflektálás: Hogyan lehet biztosítani a kettőt egyszerre? Először is meg kell vizsgálni, hogyan definiáljuk, modellezzük, tanítjuk és bátorítjuk a diákokat az olvasmányokra való reflektálásra. Javasoljuk autobiográfia készítését idővonal vagy esszé formájában. Leírhatják hogyan hatott a könyv az érzéseikre. Melyik rész szomorította el őket vagy melyik ötlet nem tetszett nekik a könyvben? Hogyan változtak a gondolataik a könyvvel, a karakterekkel, a fejezetekkel kapcsolatban?
- Akció: Az olvasmányok cselekvésre is késztetnek. Rákeresünk az interneten, még több könyvet és cikket keresünk abban a témában. Akár a viselkedésünket is megváltoztatják, dolgozni akarunk a felvetett problémák megoldásán. A tanárok segíthetnek az információkutatás és kiértékelés készségének fejlesztésében.
- Ajánlás: A könyvajánló írása az egyik legszemélyesebb módja a könyvre adható reakciónak. Főleg, ha ismerjük azt, akinek az ajánló szól. Akkor megszűrjük az ajánlást a személy érdeklődése, vágyai és korábbi olvasmányélményei alapján. Biztosítható egy rendszeres idősáv az olvasmányok megbeszélésre. A diákok összeállíthatnak könyvlistákat az alsóbb osztályosoknak. A tanár segíthet olyan közösségek kialakításában, akiknek azonos az érdeklődési köre. Nem azt kell tesztelni, hogy a diákok olvasnak-e. Hanem lehetőséget teremteni az olvasmányok megvitatására, és az olvasás élvezetére. (ref.: Habók Lilla)