A KIT nyilván nem hisz a propagandában. Sőt, a "népszerűsítéstől" is idegenkedik, ehelyett amellett is kardoskodik, hogy az olvasásnak vagy könyvtárnak nem népszerűnek, érdekesnek kell lennie, ne divatból látogassák, hanem azért, mert egyszerűen megéri; mert szükség van rá, gyakorlatias és hasznos. Ahogyan a cipőt sem népszerűség miatt hordják, hanem azért, mert nélkülözhetetlen.
Legyen ilyen a könyvtár is. (MG)

Z. Karvalics László:
- Az elmúlt évtizedekben (...) a könyv világa mégis méretes szélárnyékba került idehaza. S ha ennek okait nem az áttekintő ismeretek hiányában, a részletekbe menő autentikus tudás birtoklásának zavaraiban, vagy a friss fejleményekkel kapcsolatos információs késésben kell keresnünk, akkor egyetlen fő okot azonosíthatunk: a mindenkori magyar kormányok és döntési helyzetbe kerülő elitcsoportok stratégiai tudatosságának tartós deficitjét.
Más szavakkal: a korszerű és versenyképes könyvszakma révén megnövelhető kulturális tőke ígérete soha nem késztette a politikát arra, hogy erőforrásként tekintsen a könyv világára és annak több tízezer "munkására", kiemelt fontosságúvá téve az egyes beavatkozási területek tudatos, következetes és hosszú távú fejlesztését. Fenntartóként (a könyvtári hálózat esetében) és szabályozóként (a kiadói és kereskedelmi területen) nemcsak a stratégiai lépések ismételt és egyre megjósolhatóbb elmaradását volt fájdalmas konstatálni, hanem még a jogi-irányítási eszközökkel kezelhető működési zavarok megszüntetésére irányuló akaratképzés teljes hiányát is.
Az elmaradt könyves hasznok egyre fájdalmasabb megélése önvédelmi jellegű közönybe fordult át, a merész jövőképalkotás helyét a tűzoltás fáradt hétköznapjai vették át.

- A 2026. áprilisi parlamenti választások eredményeként esély kínálkozik arra, hogy az évtizedek mulasztását behozva Magyarországon is kialakul egy szakmai hangoltságú, kultúraközpontú, társadalmi szempontokra és bevontságra épülő átfogó, stratégiai természetű könyvpolitikai tervezés és gyakorlat.

- Szembesülni kell azzal, hogy mindazokban, akik még ismeretekkel bírnak arról, milyen is volt a Révai-, majd Aczél-féle kulturális politika részeként a voluntarista szocialista könyvpolitika Magyarországon a maga üzemi könyvtáraival, művelődéspolitikai megfontolásokból dotált olcsó könyvsorozataival és olvasásszociológiai vizsgálataival, esetleg felébredhetett egy erős rossz érzés. (...)
Ne feledjük azonban, hogy a hiteles nóvumot és a jó példát nem egyes gondolatokban vagy projektekben kell keresnünk, hanem (...) ahogyan és amilyen megfontolások alapján a könyves szcénát politikai és fejlesztési prioritásként kezelik. S ráadásul még a szocialista könyvpolitika sem annyira fekete-fehér.
A pártállamok könyves buzgalmában egyszerre volt mindig is jelen az ideológia és a "népért dolgozó munkáspárt" propagandarezsimje, ám eközben a közoktatáson keresztül az írni-olvasni tudóvá tétel és az olvasásösztönzés valódi eredményeket is termett.