Ami a gyerekek kompetenciájának megítélését illeti, két tábor áll egymással szemben: a "gondoskodók" szerint a gyerekek nincsenek tisztában tetteik következményeivel, ezért óvni kell őket; a "liberálisok" szerint jogaik megvonásával a társadalom cselekvőképtelenné teszi őket. Valójában a gyerekek véleménye értékes, a felnőttek sokat tanulhatnak tőlük, ezért ki kell dolgozni a gyerekek bevonásának módját a gyűjteményfejlesztésbe.
Összefoglalva:
- a gyerekirodalom akkor lesz a gyermekkultúra része, ha a gyerek olvassa azt;
- bár a gyerekek véleménye nem tekinthető általában reprezentatívnak, figyelembe vétele segíti azt a közösséget, amelybe a gyerek tartozik;
- noha a gyerekek és a felnőttek véleménye eltérő lehet, a gyerekek bevonása segíti olyan könyvgyűjtemény kialakítását, amelyet ők szívesen olvasnak;
- nem lehet csak a gyerekek véleményére támaszkodni, de meg kell hallgatni őket.
Az elvek megvalósítása a különböző intézménytípusok szerint:
- Iskolai könyvtárak: a folyamatos kapcsolattartás miatt fontos, hogy a gyerekek hallassák hangjukat. Bár e könyvtárak feladata elsősorban az oktatás támogatása, a gyerekek bevonása a gyűjteményfejlesztésbe az olvasás megszeretését is elősegíti.
- Közkönyvtárak: sok könyvtár követi az ASCEL iránymutatását, de nem világos, hogy ezek a gyűjteményfejlesztésre is vonatkoznak-e. A gyermekolvasók nézőpontja nem annyira reprezentatív, de szükséges, hogy a gyerekek gyakorolhassák jogaikat, és a kívánságaikat gyűjtő dobozokon túl is számítson véleményük. Jó példa a cambridgeshire-i közkönyvtár "road test"-je: csak néhány példányt vesznek az eddig ismeretlen szerzők műveiből, a további vétel előtt az értékelésre a gyerekeket kérik meg.
- Egyetemi könyvtárak: használóik elsősorban nem a gyerekek, a gyermekirodalom a kutatókat, az oktatókat és a hallgatókat szolgálja.
- Levéltárak (archívumok): valójában a gyermekirodalom nagy letéteményesei; kulturális hatásuk eltér a könyvtárakétól, szerepük az irodalmi örökség megőrzésében fontos. Fejlesztésükbe indokoltnak látszik mind a felnőttek, mind a gyerekek bevonása. (Hol vannak a gyerekek a gyermekkönyvtári gyűjteményekben? Etikai elvek és gyakorlati vonatkozások a gyerekek részvételéről a gyermekirodalmi gyűjtemények fejlesztésében; ref.: Viszocsekné P. É.)