Újabb vitákat generál, hogy a már régóta bújtatott homoszexualitással vádolt képregények kiadói most nyíltan meleg karakterekkel segítenék a tolerancia terjedését.
Nem ez az első támadás a képregények és a rajzolt homoszexualitás ellen. A műfaj nem sokkal születése után, már az 1930-as években célkeresztbe került. Szakértők hosszú esszékben fejtegették a képregények káros hatásait, a nyers erőszak ábrázolása mellett az egyes történetekbe rejtett homoszexualitást is bírálva.
A homoszexualitás lebegtetése a kutatások szerint számos, a másságát titkolni kénytelen amerikait fordított a rajzolt fikciók felé. Hilda Mosse pszichiáter egy 1966-os cikkében például arról számolt be, hogy nem egy páciense bevallotta, a bújtatott homoszexualitás miatt gyűjtötte a szuperhősök kalandjait elbeszélő füzeteket.
Az efféle újítások alkalmával a kiadók mindig azt hangsúlyozzák, hogy a történetek, minden túlzott cselekményvezetés ellenére, a való világra reflektálnak. Így aztán a melegek iránti növekvő tolerancia, az egyes államokban engedélyezett házasságuk törvényszerűen meg kell, hogy jelenjen a sztorikban. Ráadásul, érvelnek a DC és a Marvel illetékesei, az, hogy a gyerekek azonosulni szeretnének a hősökkel, nem feltétlenül azt jelenti, hogy majd akaratuk és vágyaik ellenére a saját nemük felé fordulnak, hanem hogy a mintákat látva növekszik bennük a tolerancia.