A fikciós szövegek olvasása igen összetett agyi feladat. Olvasás közben állandóan nyomozzuk a jelentéseket, igyekszünk valamiféle mintázatokat, szerkezeteket találni. Ezzel szemben, amikor például egy tudományos előadást hallgatunk, elsősorban tényekkel ismerkedünk meg: kategóriákat, felsorolásokat, definíciókat stb. értelmezünk. -- Rengeteg információt kapunk, amelyet úgy dolgozunk fel, hogy a nyelvi képességünk segítségével dekódoljuk. Amikor azonban egy történetet hallunk, akkor az agyunknak más részei is aktiválódnak, nem csak a nyelvi elemzéssel foglalkozók. A hallott történetről sok minden eszünkbe jut, asszociálunk, és az agyunk egészen különböző területei aktiválódhatnak. Például ha hallunk egy történetet, amelyben az hangzik el, hogy valaki szalad, akkor még az agykéregnek az a része is aktívvá válik, amely a mozgásészlelésért felelős.
Ezért van az is, hogy történetekre könnyebben tudunk visszaemlékezni, mint puszta adatokra. Mivel amikor az agyunk feldolgozza a hallott történetet, mi is átéljük, megéljük. Egy pszichológiai elmélet szerint a kogníció nem csupán nyelvi, hanem egyéb, motorikus területekkel is kapcsolatban áll. (Angolul ezt 'grounded cognition'-nek nevezik; magyarul 'lehorgonyzott megismerés'-nek fordítják.) Az olvasás során szerzett tapasztalatok pedig hosszabb távú változást is okozhatnak az agyunkban.
Újabb vizsgálatok azt is bizonyítják, hogy az fiktív szövegek olvasása az empátia fejlesztése szempontjából is kiemelkedően fontos.