"Olyan munkatárs, vezető, igazgató jelentkezését várjuk, aki ambiciózus, kreatív, képes önállóan gondolkodni, stb. stb." A valóság ezzel szemben: olyat keresünk, aki jól irányítható, pontosan végrehajtja felettese / fenntartója utasításait, nem okoz külön munkát, fejtörést neki(k) - mondják rendszeresen a fejvadászok, munkaerő-közvetítők és olvasható ki a kontraszelektív ellentmondás a hazai könyvtári gyakorlatból is. A KIT Szőcs Endrét, a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár link igazgatóját saját tapasztalatáról kérdezte. Könyvtárának történéseiről beszámoltunk link korábbi lapszámainkban.

KIT: Melyek voltak esetedben az igazgatói kiírásban megfogalmazott és ki nem fejezett elvárások?
SzE: Sem a kiírás, sem a megfogalmazott elvárások nem voltak földtől elrugaszkodottak, mi több, inkább általánosak, szinte közhelyesek voltak. Ha azt mondom, hogy semmiféle elvárás nem fogalmazódott meg a fenntartótól, akkor már az is magáért beszél.

KIT: Játszhatott-e szerepet a döntésben a nem könyvtári végzettséged?
SzE: Nálunk - Erdélyben - egy vezetői állás betöltésének egyetlen törvényes alapfeltétele van: az illető személynek legyen felsőfokú (lehetőleg egyetemi) végzettsége. A többi már a kiírótól függ.

KIT: Pályázati súlypontok, példák belőle...
SzE: Mint említettem, nem voltak megvalósíthatatlan elvárások. A súlypontokat nekem kellett elhelyeznem. Számomra a legfontosabb az intézmény benépesítése volt. Mármint egy élő, lüktető, folyamatosan pörgő "ház" legyen, ahová szívesen betérnek az emberek egyénileg, családosan és kisebb közösségekkel együtt, korcsoporttól függetlenül.

KIT: Érzed-e a fent említett ellentmondást?
SzE: Szerintem nincs ellentmondás. Tisztázzunk valamit: aki egy önkormányzat keretében működő intézmény vezetését vállalja, az a megválasztott vezetők és az általuk meghatározott szabályok alapján tevékenykedik, persze törvényes keretek között. Az igazgatót nem a szakszervezet, vagy a kollégák választják az intézmény élére, hanem az önkormányzat (vagy bármely más szerv). Ezért is elsősorban nem a kollégák, hanem a fenntartó érdekeit képviseli, még akkor is, ha bizony nem mindig ért egyet vele. Az megint más kérdés, hogy a kettő közt (a fenntartói és a szakmai érdekek között) miként tud lavírozni. Ez nem azt jelenti, hogy a vezető nem tájékoztatja szakmai szempontból a fenntartót, de a döntés nem az ő kezében van...
Ugyanakkor ki szereti azt a kollégát, aki mindenre nemmel válaszol, folyamatosan farhámba ül [hátramozdító - szerk.], semmi nem elég jó neki, és a szakmaiságra hivatkozva egész nap osztja az észt?

KIT: Hogyan halad az igazgatói pályázatban foglaltak megvalósítása?
SzE: A fenntartó legfontosabb érdeke a hatalom (a szék) megtartása. Ennek érdekében cselekszik, jól vagy rosszul. Vagyis, ha az intézmény jó működik, híre van, figyelnek rá, neki lehetőséget biztosít a megnyilvánulásra, akkor szívesen áldoz rá. Persze ez ördögi kör, hisz ha nincs támogatás, akkor miként van haladás? No, innen kezd érdekessé válni a vezető személyének kérdése.

KIT: Vannak, voltak-e a pályázathoz képest új igazgatói projektek, és milyen volt a fogadtatásuk a fenntartó részéről?
SzE: Mint említettem, a pályázatba foglalt tevékenységek teljesítése nem jelentett kihívást. Az igazi kihívás, hogy a rendelkezésre álló gazdasági- és humán-erőforrások összevonásával fenn tudjuk tartani a fejlődés folyamatát.