Hol és hogyan ismerkedjenek meg a mai fiatalok? - hallhatjuk a kérdést "A Z Generáció Lemondott a Gyerekvállalásról?" c. Tízes Lista podcastban a Youtube-on. ... A fizikai közösségi terek szó szerint eltűntek a fiatalok mindennapjaiból. A családalapítás nulladik lépése, hogy egyáltalán találj valakit, akihez kapcsolódni tudsz, a fizikai tér elengedhetetlen.
A szociológusok ezt úgy hívják, hogy harmadik tér: az első tér az otthonod, a második a suli vagy a munkahely, a harmadik pedig az a hely, ahol csak úgy vagy, pl. park, sarki kocsma, helyi könyvtár, vagy az utcasarok - mindegy. Ezek olyan helyek, melyeknek nincs kötelező tagsága, senki nem néz ki senkit, ha nincs pénze, és ahol a társadalmi különbségek a háttérbe szorulnak. Ezek a helyek adták évszázadokon át az alapot a spontán ismerkedéshez és a valódi közösségi élethez. Csakhogy a modern városokban ezek a terek szinte teljesen megsemmisültek, vagy elnyelte őket a kapitalizmus.

A modern plázákban, a franchise éttermekben és a kávézóláncokban a jelenlétnek nem ritkán borsos ára van a fogyasztás miatt. A fiatalok a kilátástalanság miatt sokszor pont ilyesmire, mondjuk egy túlárazott lattéra szórják el a pénzüket a doomspending [őrült pénzszórás] jegyében, de ez nem pótolja a valódi közösségi tereket.

Egy igazi harmadik tér lényege ugyanis pont az, hogy a jelenlétnek nincs kötelező ára. Ha minden egyes találkozás, minden egyes délutáni bandázás alapfeltétele a folyamatos költés, az egy olyan mesterséges gátat szab a szocializációnak, ami teljesen megöli a spontaneitást. Nem lehet minden nap órákon át egy kávézóban lógni, mert ha épp nem veszel semmit, a személyzet előbb-utóbb kinéz.

És ha valaki úgy döntene, hogy akkor kimegy az ingyenes köztérre, mondjuk egy parkba vagy egy aluljáróba, ahol egy egészen másfajta akadállyal szembesül: az úgynevezett ellenséges építészet jelenségével. Biztosan láttál már olyat, hogy a padok közepére indokolatlan karfákat szereltek, vagy kényelmetlen kövekkel rakták ki a peremeket, esetleg éjszaka reflektorokkal világítják meg a teret. Bár sokan azt hiszik, hogy ez a kirekesztő formatervezés csak a hajléktalanok ellen szól. A valóságban a városvezetés és a nagy áruházak pontosan ugyanígy lehetetleníti el a rendbontónak ítélt hangos tínédzsereket, a deszkásokat, vagy csak az úgy bandázó fiatalok csoportosulását is.
Az üzenet egyértelmű: a város fizikai terei nem nektek lettek kitalálva. Szóval otthon nem tudnak kettesben lenni a szülők miatt, kint pedig nem látják őket szívesen.

Mi marad? A virtuális tér. Muszáj látni, hogy a fiatalok nem csak maguktól költöztek az online térbe, mert hogy milyen modernek, hanem elüldözték őket oda.