Heti néhány olyan cikk jelenik meg az országos sajtóban, különösen a megyei hírportálokon, amelyek ugyan könyvtárakról szólnak, de se szakmai, se használói szempontból nem közölnek használható tartalmat. A befogadó lényegében azt tudhatja meg, hogy az említett könyvtár létezik, és valamit tesz, amihez ugyan nekem nem sok közöm van. Az ilyen megjelenések hozzájárulnak ahhoz a könyvtárképhez, amely a könyvárak társadalmi szerepét (a valóságtól függetlenül) lényegében semmisnek veszik. És vigyázat: az emberek nem a valóság alapján, hanem az arról alkotott, gondolkodásukban megformálódó kép - azaz imázs alapján hozzák meg döntéseiket. Summa summarum: a könyvtárak rontják saját imázsukat. Miközben sírnak elismertségük hiánya miatt.

Mindez nem jelenti, hogy ne születnének a befogadók ingerküszöbét átlépő könyvtári hírek, de azok száma és hatása elenyésző - ha a lassan a minimális felé tendáló könyvtárhasználati görbét vesszük figyelembe. A pr illetve marketing témájú szakmai rendezvények hatása erősen mérsékelt, csak egy pr-képzettséggel rendelkező könyvtáros ismert (a szakma perifériáján), a könyvtárosok pedig vagy leterheltek, vagy annak mondják magukat. A helyzet tehát nem könnyű. De mégis: mit lehetne tenni?

1. Készítsünk egy listát arról, hogy mit akarunk kommunikálni: kinek, milyen fontossági sorrendben, milyen felhasználóbarát módon.
2. Készítsünk egy listát arról, hogy üzenetünket milyen csatornákon keresztül - véleményvezérek, újságírók - tervezzük célba juttatni. A velük való kapcsolatfelvétel előtt figyeljük meg, hogy az érintett személyek, csatornák hogyan működnek; előre átgondolva azt, hogy mely üzenetünket hogyan adhatják tovább.
3. Lendüljünk akcióba: a saját magunknak és az adott csatornának legmegfelelőbb időben adjuk tovább az üzenetet.
4. Figyeljük meg akciónk eredményét, és legjobb, ha számokkal is rögzítjük. Akármilyen eredményt is érünk el, tanuljunk a tapasztalatból, tudomásul véve, hogy mindig javulhatunk :)
A külső körülmények kitartó okolása az impotencia jele. (MG)