A múlt heti kérdésünkre kapott nem reprezentatív válaszok megoszlása:
9 - Az idősebbek nem tanulták meg velük az együttműködést
34 - Belefáradtak a kedvezőtlen szakmakultúrába
3 - Megírom: kit@gmconsulting.hu
4 - Nem tanulták meg az alkalmazkodást, a szakma alapjait
6 - Nem tűntek el, szinte mind itt van közöttünk
2 - Szakmakultúránknak az idősebbek képességei az erőssége
E-mailben számos megjegyzés érkezett, lényegében mindegyik az alacsony fizetések választ hiányolta.

- Szakmári Klára megjegyzése: - Véleményem szerint nem egy ok van: a fiatalokon IS múlik, az idősebbeken IS múlik, a munkahelyi kultúrán és a vezetőn IS sok múlik, de leginkább azon, hogy annyira alacsonyak a bérek, hogy nem tudnak megélni belőle... Egyedül az a pont érvénytelen, hogy itt vannak köztük... legalábbis nem tapasztalom... A szakmában szerintem egyaránt számít a tapasztalat, a tudás, a képességek, akár fiatal az ember, akár idősebb. Talán a fiatalabbak innovatívabbak és frissebb a tudásuk és talán lelkesebbek is még.
- Csabay Károly: - Mert évtizedek óta nem volt fizetésrendezés.
- Tóth Emese: - Szerintem a nevetségesen felháborító alacsony fizetés miatt, amiért akár késő estig, hétvégén is műszakban kell lenni. Az RTL tévében is volt az elégedetlen közgyűjteményi dolgozók fizetéséről többször is híradás. Meg én, mint iskolai könyvtári tapasztaltam, hogy azért nem ment könyvtárszakra a diák, mert előrelátón megnézte a bértáblát is, és azt mondta -sírva-, hogy őt nem tudják majd segíteni a szülei, őneki tisztességesen fizető szakmát kell választania. Informatikusnak ment. :( Sőt! A legtöbb hiátus okának a közelmúltból azt látom, hogy: a tanári bérek emelésével, mindenki, akinek tanár szakja is volt, már húzott is át az oktatásba iskolai könyvtárosnak, vagy könyvtárostanárnak. Csak én 3 ilyen kollégát ismerek.)
- Hasonlóan érvelt Hegedűs Andrea és további válaszolók is.

A vonatkozó diagramot ld.: link . Eszerint - a fizetések sürgető kérdését itt most nem tekintve legnagyobb gondnak továbbra is a nem megfelelő szakmakultúra tűnik. Érdemes látni, hogy az 5 évvel ezelőtti válaszokhoz képest többen érzékelik a fiatalok pályaelhagyását. Figyelemre méltó, hogy a válaszok döntő többsége belső körülményre, azaz saját felelősségre utal, ami biztató jel. (MG)