Felmérések is mutatják, hogy az olvasók kedvelik és használják a Google-t; kérdéseikre vele keresik a választ, és itt többnyire meg is állnak. Ezt -- akár tetszik, akár nem -- tudomásul kell venni. Az igazi kérdés inkább az, hogy a könyvtárosok élnek-e a könyvtári dokumentumokhoz való hozzáférést megkönnyítő új technikai lehetőséggel, vagyis az ún. metakeresők (metasearch) alkalmazásával. Ha használóink veszik a fáradságot, és ellátogatnak a könyvtár honlapjára, többnyire olyan fogalmakkal szembesülnek, amelyeket nem értenek, és olyan adatbázisok hosszú listájával, amelyet végig kell olvasni és eldönteni, melyikre is van szükségük. A metakeresők viszont olyan egyszerű felületen biztosítják a keresést komplex (mind teljes szövegű, mind bibliográfiai) adatbázisokban, amihez semmiféle előképzettség sem szükséges. (Természetesen egész másképp működnek, mint a Google.) Legfőbb erényük, hogy számos helyen kereshetünk egyszerre a keresés megismétlése nélkül. (Az ötlet nem új, a hetvenes években -- és azután is -- a SilverPlatter már alkalmazta.) A tanulmányt a könyvtárosok előtt álló feladatok kijelölése zárja: a metakeresés potenciális szerepének megértése; a könyvtári állomány prezentálásának újragondolása és az új technológia iránti reális várakozások kialakítása.
A cikk “keretes” anyaga a metakeresőket gyártó cégeket sorolja fel (címeikkel együtt), közreadja a National Information Standards Organization vonatkozó kezdeményezését, és néhány a témával foglalkozó csatolást is közöl.