Szilágyi Márton irodalomtörténész: ... a regények helyett Jókai elbeszéléseivel lehetne kezdeni. Ezek nagyon változatos tematikájúak, izgalmasak, nyelvileg összetettek, de könnyen befogadhatók, és sokat lehetne szemelgetni belőlük, hiszen hatalmas anyagról van szó, a kritikai kiadása még csak az 1850-es éveknél tart. A novellákon keresztül meg lehetne tanítani, hogyan kell lassan olvasni a szövegeket, egészen a szavak, szintagmák szintjéig lehatolva. Ez azért nehéz, mert nemcsak a fiatalok nem tudják, hanem már a felnőttek sem.

HVG: Jókai megítélése már a maga idejében is szélsőséges volt, hol dicsőítették, hol kritizálták, lesajnálták, és ez a kettősség sokáig élt vele kapcsolatban. Ma már egységesebben, pozitívan értékelik az életművét?

SzM: Jókainak szerencséje volt azzal az olvasásszociológiai változással, amelynek következtében egyre kevésbé olvassák. Így ismét komolyan lehet venni, mert a profi olvasók és az érdeklődők írójává vált, az értékelése is sokkal kiegyensúlyozottabb. A szakmai közösségben nem nagyon látok ma már masszív Jókai-ellenességet, viszont egyre többen vélik úgy, hogy nagyon sok felfedeznivaló van még benne. Jókai nem nyűg, amit cipelni kell a hátunkon, és kényszerrel rávenni az embereket, hogy olvassák, hanem inkább kincstár, amelyből nagyon sok mindent lehet válogatni. Nem mi teszünk szívességet, ha olvassuk, inkább nekünk van rá szükségünk. Ezért a diákoknak sem egyetlenegy regényét mutatnám meg, hanem azt, hogy milyen hihetetlenül sokszínű.