'A világ sok helyén élnek ők, és éppúgy lehetnek dánok, chileiek vagy japánok. Persze én a magyar könyvtáros kisasszonyokat ismerem, akik általában annak a háznak, intézetnek vagy szellemi konglomerátumnak a lelkei, ahol éppen felügyelik a könyvek virágoskertjét.' A könyvtáros kisasszonyok kedves emberek. Ám a mosoly, a melegség mögött ortodox szigor munkál. Mert mélyen hívő emberek ők, eltökélten hisznek a gutenbergi világrendben, amelynek fennmaradásáért ők felelnek. E hitüket könnyen próbatétel alá lehet vetni. Leemelsz a polcról egy könyvet, majd nem oda helyezed vissza, ahol eredetileg volt. A műveletet a könyvtáros kisasszony tekintete előtt kell végrehajtani, igen, nyomban hó hull a tarkódra, és a mondatban, amelyet ekkor hallasz -- 'Annak nem ott van a helye!' --, hideg, fémes és könyörtelen erőt érzel. Ez az előbb még oly kedves ember egyszerre mord cerberussá válik! A könyvtáros kisasszonyok egy letűnt korszak gyermekei, voltaképpen Grál-lovagok, apostolok vagy afféle titkos jótevők, mint a zsidók vagy a mohamedánok 'igaz emberei', akik létezésükkel tartják fent a romlott és korrupt világot. Olykor leplezni igyekeznek valami szelíd és szomorú, atavisztikus erőt, máskor a leghatározottabban képviselik az igazságuk szigorát, nem látott még a világ olyan olvasót vagy kölcsönzőt, akit könyvtáros kisasszony jogtalanul vert volna meg, vagy igaztalanul lökött volna le a könyvtár lépcsőjén, bordarepedések, orrtörés, és az összevérezett könyvért is neki kell a büntetést fizetnie. Sokan kérdezik, hogy miért maradnak fent a könyvtárak, miért marad fent a könyv. A könyvtár csodájáért leginkább a könyvtáros kisasszonyok a felelősek, e csodához a legközelebb is ők egzisztálnak, milyen lenyűgöző és szomorú, hogy minden reggel a csoda szívébe indulnak dolgozni! Karácsonykor a könyvtáros kisasszonyok akasztanak... - F: dec. 20.