A gyermekek képalkotó fantáziájára indítottak programot a battonyai közkönyvtárban: péntekenkénti meseolvasás keretében 25-30 fő gyűlik össze és önkéntes olvas fel.
-- Munkaerő-szűke miatt önkénteseket keresünk. Meghirdettük a programot a kábel tv-n, és személyesen kerestünk meg általunk bevonhatónak gondolt személyeket a felolvasásra. Jöttek a gyerekek mesét hallgatni, anyukák, nyugdíjas pedagógusok és bölcsődei gondozók, nagymamák felolvasni! Mindig az jött, aki ráért, telefonon egyeztettünk. Az egész tanéven keresztül működött a program, melybe bekapcsolódott egy általános iskolai másodikos osztály is 20-22 fővel. Amikor híre ment a programnak, az osztálytanító arra gondolt, hogy jó lehetőség ez számunkra, így szinte minden alkalomra eljöttek. A meséket általában mi, könyvtárosok választottuk ki, a 100 klasszikus mese című gyűjteményből válogattunk. Egyetlen eltérés volt: az egyik anyuka kifejezetten Berg Judit: Cipelő cicák történeteivel varázsolta el a gyermekeket. A mesét követően röviden megbeszéltük/ték a hallottakat.
Számunkra a tanulságot a következőképpen tudom összefoglalni: mind a gyermekek, mind a szülők erősebb kötődést mutatnak a könyvtár iránt, közvetlenebb a viszony, a felolvasás segíti a belső képek kialakulását a gyermekeknél, mely elősegíti a gondolkodás fejlődését.
A rendezvény olcsó, hasznos és hatékony programnak bizonyult. Arra érdemes ügyelni, hogy ne maradjon el egy-egy mesedélután sem, mert a következő alkalmat körültekintőbben kell szervezni. Néhány véleményt mellékelek is, melyek jól támasztják alá elgondolásainkat: Krisztina véleménye: Nagyon puha volt az ülőke, szerettem hallgatni a meséket, még többet is hallgattam volna.
Tina így írt a mesedélutánról: amikor először megérkeztem, attól a perctől megkedveltem a könyvtárat, a barátom lett.
Pisti így vélekedett: szerintem még 10-20, maximum 60 évig ide szeretnék járni mesét hallgatni és mondani. (Palkó Lajosné)