A véleménycikk szerzője, John N. Berry régen egy kis közkönyvtárban dolgozott. Akkoriban minden forrásban megbíztak a gyűjteményben. Tudták, melyik kérdéssel melyik könyvhöz, indexhez vagy folyóirathoz kell fordulni. Senkiben meg sem kérdőjeleződött, hogy az mennyire friss, pontos, politikailag elfogult, reklámcélokat szolgál, vallásilag vagy ideológiailag előítéletes. (Bár, hozzáteszi, hogy talán akkoriban is kellett volna kételkedni.) Mostanra viszont a szerző szerint a digitális források korában a könyvtárosok már egyáltalán nem tudják úgy kiértékelni a forrásokat mint régen. Főleg, hogy minden forrást minden egyes használatnál újra kell értékelni. Egyetlen forrás sem teljesen független.
A politika és a hirdetés nem új fogalom. Az álhírek is léteztek már korábban is más néven. Mindennek mennyisége viszont már követhetetlen. Megnőtt a hagyományos kiadványok és a szerzői kiadások aránya egyaránt. Milliónyi személyes tweet, bejegyzés és egyéb tartalom készül folyamatosan. Már nincs mód az információ hitelességének, pontosságának, megbízhatóságának biztosítására. Tanulmányok bizonyítják, hogy korrupt információk legalább olyan gyakran születnek mint megalapozottak.
A könyvtárosok felelőssége túlnőtt a képességeiken Berry szerint. Már nem tudják forrásról forrásra kiértékelni az információkat. Már csak segíteni tudnak egy-egy forrás elemzésében a felhasználóval közösen. A kiértékelési módszerek kommunikálásán kívül viszont a módszerek hatékonyságának kérdésességét is kommunikálni kell.
Nem szabad feladni az információk érvényességének ellenőrzését. Nem lehet az olvasóknak félrevezető információkat adni. A könyvtárosoknak közösen kellene új méréseket kidolgozni az információk és a források megbízhatóságának ellenőrzéséhez. A folyamatos fejlesztés és kiértékelés a könyvtárosok és információs szakemberek egyik legfontosabb feladata ezekben az időkben. (ref.: Habók Lilla)