Egyes hollandiai keresztény általános iskolák rendszeresen visszaküldték az NBD Bibliontól (holland könyvtárellátó központ) vásárolt általános könyvcsomagokból azokat a címeket, amelyeket nem találtak megfelelőnek az értékrendjük szempontjából. Mindez extra munka- és időveszteséget jelentett a szolgáltatónak: a visszaküldött könyvek miatt a újra alternatív, helyettesítő köteteket kellett keresniük az érintett iskolák számára. Az NBD Biblion ezért speciális, keresztény iskoláknak szánt csomaggal állt elő, hogy tehermentesítse a könyvtárakat a felesleges adminisztráció és a helyettesítő kötetek állandó felkutatása alól.

A társadalmi nyomás - amelyet a Stichting Lezen (Olvasás Alapítvány) tiltakozása, egy ismert gyerekkönyvíró felháborodása, valamint a szakmai viták generáltak - rávilágított ennek az eljárásnak a veszélyére. A kritikusok logikája szerint az iskolai könyvtárak állományépítése nem redukálható puszta "praktikus végrehajthatósági" vagy logisztikai kérdéssé. A könyvkínálatnak sokszínűnek kell lennie. Ha egy központi ellátó intézmény gombnyomásra elérhetővé teszi a "kirekesztést" (még ha csak kényelmi okokból is), azzal megsérti az esélyegyenlőség és a sokszínűség alapelveit, és megfosztja a gyerekeket a sokrétű világ megismerésének lehetőségétől.

Az NBD Biblion elismeri, hogy a két logikát (a gyakorlati kivitelezhetőséget és az elvi kiindulópontokat) nem tudják egyedül egyensúlyba hozni. Rájöttek, hogy ez a probléma túlmutat egy logisztikai cég hatáskörén. Nem dönthetnek önállóan arról, hogyan kezeljék a keresztény iskolák saját vízióit úgy, hogy közben a könyvtári alapelvek ne sérüljenek. Ezért függesztették fel a keresztény csomagot. A következő időszakban társadalmi párbeszédet kezdenek az olvasásösztönző szervezetekkel (Leescoalitie), hogy tisztázzák a különböző szereplők feladatait és felelősségét ebben az etikai kérdésben. (Összeáll.: Gemini, Aux Eliza, MG)