Ha összevetjük a szakmabelieket, munkavállalókat izgató kérdéseket, illetve a szakmai érdekvédelmi szervezetek kommunikációs kínálatát, úgy tűnhet: a szakmai érdekvédelemmel (is) küldetésük alapján legalábbis foglalkozó szervezetek bármit kitalálnak, hogy ne a szakmai egzisztenciális kérdésekről kelljen szólniuk.

Friss felmérésünk sima bukást jelez: link . Decemberi nem reprezentatív kérdezősködésünk eredménye szerint senki nem áll ki a könyvtárosok érdekeiért (a többség, 54% tapasztalja így), és leginkább az MKE-től (42%) és a Könyvtári Intézettől várnánk (23%) a kiállást. Az IKSZ és a szakszervezet nem tűnik tényezőnek a témában. Az előbbi talán annyira fontos a válaszadók szerint, mint a rendszertől független szakemberek(!). A vonatkozó diagramot ld.: link . (Jó lenne ennél alaposabb felmérés is, de úgy tűnik, nincs rá akarat.) Ha mégis felmerül a szakmai érdekképviselet, az általában kimerül bizonyos érdekek, érdekcsoportok, lobbik érdekeinek előretolásában. Mintha nem tűnne fel, hogy az említett szervezetek számára a szakma stratégiai jövője - pl. folyamatok digitalizálása, felszabaduló és átcsoportosítandó könyvtáros munkaerő, könyvtárosképzés stratégiai minősége, könyvtárosok mentálhigiénéje, könyvtárvezetés minősége stb. - legalább említés szintjén előkerülne. Ugyanígy nem (vagy alig: link ) hallhatók e szervezetek aktuális kérdések kapcsán, pl. az MTA könyvtári hálózata, a "rabszolgatörvény" ügyeiben. - Érdemes a témában újraolvasni az Új Egyenlőség egyik tavalyi, érdekképviseletről szóló anyagát. (MG)

- Egy fiatal munkavállaló vagy munkavállalás előtt álló egyik leggyakoribb válasza a szakszervezetekről szóló ismereteit firtató kérdésre, hogy "miért, van még ilyen?" Pedig a dolgozók közel 10 százaléka szakszervezeti tag, de a 35 év alatti korosztályt egyre nehezebben éri el az érdekvédelem eszméje.
Egy talán kevesebbszer megvitatott, - bár azt nem lehet mondani, hogy a szakszervezetek számára ismeretlen - de kiemelt probléma a fiatalok számára, hogy a munkahelyeken nem a tudás és a szorgalom számít az előrelépésben, hanem a kapcsolati rendszer. Ezt 49 százalékuk gondolja így, ami a második legtöbb említést jelenti. Szakszervezeti szempontból ez egy izgalmas kérdés és itt érdemes azon elgondolkozni, vajon a szakszervezetek hogyan tudnak segíteni az igazságos előrejutásban és hogyan lehetne a közösség erejét arra felhasználni, hogy a kinevezések és előléptetések az elvégzett munka alapján történjenek, és az arra érdemesek legyenek elismerve. (Új Egyenlőség)

- A cikkben ismertetett felmérés alapján a munkavállalói problémák fontossági sorrendjében az elsők között található: alacsony bérek, esélyegyenlőségi problémák, munkahely bizonytalansága. Van tehát lehetőség az érdekvédelem fejlesztésére. Akkor azonban kicsi az esély, ha ismét ugyanazok a személyek állnak a tevékenység élére, akiknek ideje alatt ugyanezen tevékenységek krónikus nem működését tapasztalhattuk. (MG)