Kevés pénz és még kevesebb hatalom maradt a kultúrharcos Demeter Szilárdnál, aki joggal tarthat a baráti tűztől.
Kiindulásként megkapta a Petőfi Irodalmi Múzeumot (PIM), melyet 17 milliárd forintból akart "irodalmi erőközponttá" alakítani. Kétszeres miniszteri biztos lett, a nemzeti könyvtárért és a magyar könyvszakmáért, később "a magyar könnyűzene koordinálásáért és társadalmasításáért" is felelt; ez utóbbira 23 milliárd forint keretösszegű programot álmodott meg.

Bár Demeter bekerült a Mol-Új Európa Alapítvány kuratóriumába, az ötödik Orbán-kormányban a jelek szerint nemcsak a pénze, a befolyása is jócskán csökkent. Nem újították meg egyik miniszteri biztosi stallumát sem. Mióta nem lehet bejelenteni sok százmilliós pályázatokat, hátrébb is vonult az operatív irányításból. Igaz, egyelőre nem is került új kulturális korifeus a képbe. Hoppál Péter kulturális államtitkár nem ellenfél számára, Csák János miniszter pedig eddig nem mutatott különösebb érdeklődést a kultúrharc iránt.

A Demeterrel szakmai kapcso­latban lévők legtöbbje pozitív tapasztalatokról számol be: okos, szavatartó embernek írják le, "négyszemközt nyoma sincs a nyilvánosságban tőle megszokott durva stílusnak". Szerintük komolyan gondolja, hogy képes függetleníteni magát harcos orbánista nézeteitől, és állami funkcióiban a minőséget akarja támogatni. Más Aczél Györgyhöz hasonlítja - a "kompromisszumok robotosa" -, aki abban is emlékeztet a kommunista kultúrpápára, "hogy nem a rendszerhez, hanem a személyéhez fűződő hűséget követeli meg". Többen azt is felvetették, hogy menetrendszerűen elhangzó botrányos megszólalásaival talán inkább csak a jobboldali ellenfelei éberségét akarja elaltatni, akikből van jócskán, különösen egykori fegyvertársai, mint Szakács Árpád.