Néhány héttel ezelőtti számunkban vetettük fel: a szakmai kiválasztásban inkább a sikerpropaganda képviselői jutnak pozícióhoz, mely jelenség ellentmondása további vizsgálatot igényel." Ld.: link -- A felvetésre lehetséges választ is kaptunk:
1. Alacsony presztízsük miatt (is) jobban éheznek a könyvtárosok a sikerre, ezért olyan személyek jutnak pozícióhoz, akiket sikeresnek tekintenek. A közeljövő egyik nagy kérdése, hogy a kiválasztásnál a teljesítmény számít-e majd, vagy az ún. 'külső' attribúciók (lásd Weiner - szociálpszichológia).
2. Feltételezem, hogy a sikerpropaganda és a könyvtári menedzsment között többféle összefüggés van. A sikerpropaganda képviselői:
a) feltételezhetően olyan vezetők, akik kevéssé erősítik meg a jó teljesítményt ill. dicsérnek, ám annál több az elmarasztalás;
b) a vezető -- legfőbb felelősként -- erősen törekszik intézményét a legjobb színben láttatni; s mivel nagy a hatalmi távolság a vezetők és beosztottak között sok intézményben (Hofstede-modell), ezért mire egy híradást minden főnök véleményez, addigra egy mezei könyvtáros vagy akár egy másik vezető által bírált jelenség már el is tűnhet a közleményből vagy eltorzulhat (ez általában érvényes mindenféle információáramlásra);
c) demokrácia helyett számos helyen megfélemlítés van; sok intézményben már demokratikus igazgatóválasztás sincs, a 'felülről odapakolt' vezető ellen senki sem mer szólni, mert állása elveszítésével fizet érte.
3. Feltételezem, hogy a sikerpropaganda képviselőinek jobb volt a kapcsolati tőkéje, azért juthattak pozícióhoz (Bourdieu).
4. Konfliktuskerülő az intézményvezető és a beosztottak is, ami a 'sikerpropagandisták' helyzetbe hozásának kedvez.
5. Érdemes lenne megvizsgálni mind a könyvtári pr, mind a 'sikerpropaganda' híveinek életkorát, és legalább az 'életkor+könyvtárpropaganda milyenségéről való vélekedés' kereszttáblát elkészíteni. Hipotézisem, hogy generációs ellentét is feszül a kétféle vélekedés között. A 'sikerpropaganda' hívei 50 év feletti vezetők lehetnek, akiknek érdeke, hogy a lehető legjobb színben lássák őket mások. Szintén kérdés, hogy a vezetők vagy a beosztottak kommunikálnak-e őszintébben? Szerencsére a mi szakmánkban is vannak olyan tapasztalt vezetők, beosztottak és nyugdíjasok, akik egész életükben őszintén kommunikáltak (vagy amikor mégsem, annak nyomós oka volt). Ezek az emberek részben őszinte szakmai kommunikációjuknak köszönhetően váltak hiteles személyiségekké.
6. A könyvtári szakma érdekérvényesítő képessége a múltban is akkor mutatkozott meg, ha 'kifelé' az egységesség, összefogás látszatát tudták kelteni a kollégák (vö.: könyvtári törvény). A legfontosabb dolgokban, a társadalom felé ('kifelé') valóban egységet kell demonstrálni, ugyanakkor a szakmai lobbik létezését sem tagadhatjuk!
7. Amikor a könyvtárak bezárása a tét, nem működik a sikerpropaganda. A krízishelyzetekben csak az őszinte kommunikációnak van helye!
8. A demokrácia egyre inkább 'hiánycikk'. Diktál a hatalom stb., na és ennek mi az eredménye, ha nem sikerpropaganda?
Nagyobb fokú bizalom, több kreativitás és az ezzel együtt járó kockázatok vállalása, jobb csapatszellem kell az intézményekben 'belül' (optimális menedzsment, TQM és/vagy ISO) és 'kívül', az intézmények, külső partnerek közötti együttműködésben az őszinte kommunikációhoz. Ez a beosztottak és a vezetők közös felelőssége. Optimista vagyok! (Szabó Eszter)