A kihalófélben lévő állatokkal együtt lassan a taxonómusok is kihalnak, pedig most volna rájuk szükség igazán. Az állatfajok pontos leírásával, rendszertani kategorizálásával, egymástól való megkülönböztethetőségével foglalkozó, taxonómusoknak nevezett biológusok száma vészesen lecsökkent az elmúlt fél évszázadban. Ahogy a fajok elterjedését, élőhelyeik változását kutató faunisztika művelőiből is csak mutatóban akad néhány a mai Magyarországon.

Mindez azért aggasztó, mert miközben egyre többet hallani és olvasni a biológiai sokféleség drasztikus csökkenéséről, a klímaadaptációhoz elengedhetetlen biodiverzitás fenntartásáról, illetve a korábban az adott ökoszisztémában ismeretlen betegségeket terjesztő inváziós vektorfajokról, nem is sokára nem akad aki pontosan meg tudja mondani például egy légyről, pókról, földi gilisztáról, vadméhről, atkáról vagy ormányosbogárról, hogy mely faj képviselője.

... Páll-Gergely szerint a hazai taxonómus és faunista szakemberek diverzitásának - tehát hogy mely állatcsoportokhoz mennyi szakember ért - és a publikációk csökkenő trendjének hátterében számos okot lehet felfedezni. Ezek között szerepel például, hogy faunisztikai publikációkat főleg olyan, helyi érdekeltségű folyóiratokban lehet megjelentetni, amelyek alig számítanak a kutatók előmenetele során. Így a korábban elsődlegesen faunisztikával foglalkozó kutatók átálltak egyéb tudományterületek, például az ökológia művelésére. ... "a körülöttünk lévő természetről meglévő tudásunk csak akkor maradhat fent és akkor gyarapodhat, ha az élőlényeket ismerő kutatóknak állása, megélhetése, jövője biztosítva lesz".