Mennyi lehetőséget kapsz te, az osztályod / részleged, könyvtárad, vagy fenntartód az önálló döntéshozatalra? Ha úgy érzed, hogy nem eleget, akkor meg se forduljon a fejedben, hogy gyorsan változó körülmények között eredményes lehet(sz). (MG)

A hatékonyság akkor válik be, ha pontosan előre látható, hogy mikor, mire lesz szükség. Hollandiában korábban az otthoni betegápolás jobbára úgy működött, mint a szupermarketek: szabványosított és percekre előírt tevékenység: kilenc perc hétfőn, hét perc szerdán, nyolc perc pénteken. Az ápolónők utálták. Egyikük, Jos de Blok, kísérletet javasolt. Mivel minden páciens más, és nem pontosan tudjuk, mire lesz szükségük, hadd döntsenek az ápolónők! Felelőtlenségnek hangzik? Jos kísérletének eredménye azt mutatta, hogy a betegek egészsége kétszer olyan gyorsan javult, és a költségek 30%-kal csökkentek. Mikor Jost arról kérdeztem, mi lepte meg leginkább a kísérletben, fölnevetett, és így felelt: "El nem tudtam képzelni, hogy ennyire könnyű lesz ilyen nagy javulást elérni, mert ezek a dolgok nem tudhatók vagy láthatók előre íróasztalnál vagy számítógép képernyője előtt ülve." Ez az ápolási módszer egész Hollandiában és világszerte is elterjedt. De minden új ország kísérletezéssel kezdi, mert minden hely valamelyest és előre nem láthatóan más és más.
A Verve nevű londoni cégnél a nagyfőnök minden mozgásban lévőt mér, de semmit sem talált, ami hatással lenne a termelékenységükre. "Szeretethét" néven kísérletet eszelt ki. Egy héten át minden munkatársnak keresnie kell olyan ügyes, hasznos és leleményes dolgokat, amelyeket a versenytárs alkalmaz, meg kell neveznie és dicsérnie kell őket. Sok időbe és fáradságba telik, számosan szalmacséplésnek tartották. De fölpezsdíti az üzletmenetet, és az egész cég termelékenységét fokozza.
Minél több időt töltünk kiismerhető és hasonszőrű emberekkel, annál kevésbé vagyunk képesek tőlünk különbözőkkel kapcsolatba lépni. Minél kevesebb együttérzésre van szükségünk, annál kevesebb jut nekünk.