Az összeesküvés-elméletek egy - összetartozó vagy összefüggés nélküli - eseménysort rendszerint jelentős befolyással bíró emberek rossz szándékú tevékenységéhez kötnek. A konspirációs elméletek, az úgynevezett konteók az ellenük szóló bizonyítékokat is a maguk javára tudják fordítani. Éppen ezért szinte cáfolhatatlanok, mert aszimmetrikusan kezelik az érvelésük mellett és az az ellen szóló bizonyítékokat: az alátámasztó bizonyítékokat minden további nélkül elfogadják, de az ellenük szólókról azt állítják, hogy azok félrevezetők, rossz szándékúak. Ráadásul nem izolált állításokat tesznek, hanem komplex világnézetrendszert dolgoznak ki.
A közösségi média tartalomszűrő algoritmusa is segíti az összeesküvés-elméletek terjedését. (...) A filterbuborék (filter bubble) hipotézise szerint ha a felhasználó csak a saját nézeteinek megfelelő, azokat megerősítő tartalmakkal találkozik, akkor úgy vélheti, hogy mindenki hozzá hasonló módon gondolkodik. A filterbuborék egyfajta digitális hiedelemkamraként működik: a közösségi oldalaknak az az érdekük, hogy a felhasználó minél több (hirdetések megnézésére is fordítható) időt töltsön a felületükön, ezért a korábbi kereséseinek, preferenciáinak megfelelő tartalmakat szűr és tár elé az algoritmus. Ezt erősíti továbbá, hogy nagy valószínűség szerint hasonló érdeklődési körrel, hiedelmekkel rendelkező személyek tartoznak egy ismerősi körbe, ily módon könnyen megerősítik egymást a hasonló nézeteikben.
A legújabb vizsgálatok szerint a hírfogyasztók kisebb arányban fordulnak a tényellenőrző és -hitelesítő oldalakhoz, ha az információkkal a közösségi oldalakon találkoznak - még abban az esetben is, ha a hír megosztója nem is közvetlenül ismerősük. Azt is mondják: mások jelenléte elaltatja éberségünket. Emellett erőteljesen működik a közösségi médiában az ismétlési hatás is: ha ugyanazzal az információval többször, akár ugyanolyan forrásból találkozik a felhasználó, az az ismétlés révén sokkal meggyőzőbb lesz számára.