Homályos folyosók állandó témája, de hivatalosan nem tudunk róla: a könyvtáros szakmai kontraszelekció, azaz a kiválasztás szempontja nem a minőség, hanem valami más, leggyakrabban a kéz-kezet mosó kapcsolat. Bár tényleg nehéz objektíven leírni a helyzetet, de annál izgalmasabb. Lássunk néhány példát a helyzetre:
1. Egyszer régen kezembe került egy könyvtárigazgatói pályázat. Tulajdonosa szívesen vette volna, ha belenézek és javaslatokat fogalmazok meg vele kapcsolatban. Meg is tettem: ezt és ezt a pontot érdemes kiemelni, mert a könyvtár alapvető céljainak megvalósítását mutatja be... -- hangzott az egyik javaslat. Meg is lepett az elutasítás: azt nem lehet -- mondta -- hiszen akkor azt feltételezheti a fenntartó, hogy túl erős a pozícióm a szakmában, neki pedig könnyen irányítható intézményvezetőre van szüksége.
2. Javaslatot tettem egy nagy könyvtár munkatársának, hogy weboldalukon mutassák be munkatársaik tevékenységét is, hogy a kívülállók tudják, kihez milyen ügyben érdemes fordulniuk. Nem könnyű ügy -- válaszolt -- akkor bárki láthatná, hogy a egyes feletteseknek sokkal kisebb a szakmai tapasztalata, mint beosztottjának. Ezt pedig aligha lehet láttatni!
3. Van olyan könyvtáros, aki saját szabadsága terhére tart szakmai előadásokat. Ezt rosszallottam: mondván: bár saját szakmai fejlődését is szolgálja, de talán még inkább az egész könyvtári közösségét, ami bőven indokolja a szűkebb-tágabb közösség támogatását. Adófizetőként én is a képzettebb könyvtárosokban vagyok érdekelt. Ő ugyanakkor azt mondta: nem szeretné kitenni magát annak a veszélynek, hogy munkatársai ezért megszólják... (MG)